Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest, a nemzeti és regionális főváros

Ráday: Ezzel együtt is, az a személy, akit most leírt, az egy funkcionárius. Ebből az emberből, ebből a hivatalnokból, akit az említett szempontok alapján választottak ki, mégiscsak Budapest vőlegénye lett. Egy városába szerelmes férfiú, aki maga is olyan szépeket tudott írni erről a városról, és akiről, mint a város szerelmeséről, olyan szép dolgokat írtak le mások. Hát ez a frig)' valahogy azért csak létrejött! Benkes: Lehet, hogy kiábrándító, amit mondani fogok: arisztokrata mázból jött létre. A régi nemesi erkölcsök továbbéléséből kialakult az egész múlt századi politikában egyfajta póz, egyfajta máz: ennek volt ő egyik utolsó és kiemelkedő hordozója, aki még öltözködésében, stílusában, az emberekkel való bánásmódban is képviselni tudta ezt. Ez a regényeiből is kiderül: Podmaniczky biedermeyer utóromantikus stílusban írt. Ezt képviselte az életével is, ezért válhatott ő szerintem vőlegényalakká, lírai és kiemelkedő irodalmi és anekdotikus alakjává Budapestnek. Egyébként én nem feltétlenül negatív tulajdonságként értékelem azt, hogy valaki olyasmihez ragaszkodik, ami az egész gyermekkorát meghatározta, azaz egy egész történeti kort is. Óriási érdem szerintem, hogy ő ezt tovább tudta vinni, és fel tudta vállalni. Gerő: Úgy látszik, én itt most generációs konfliktusok sorába kerülök, mert ahogy Hanák Péterrel összevitatkoztam ezen a hagyományos sztereotípián, hogy csak Bécs lenne a viszonyítási pont, úgy most Preisich Gáborral szeretnék összevitatkozni. Az ugyanis nagyon jól hangzó kijelentés, hogy Budapestet a polgárság hozta létre, és nem is vitatható abban az értelemben, hogy a polgárság is. De hát itt arról van szó, és maga a Közmunkatanács is részben erről szól — egyébként indirekten ez az eddigiekből is kiderült —, hogy a magyar állam keményen beszállt abba az üzletbe, amit Budapestnek hívunk. Ausztriában, egy korábbi időszakban, a dinasztia képviselte az államot. Ez egy későbbi időszak, itt nem a dinasztia képviseli az államot, hanem az állam képviseli önmagát, mert már egy modernebbül intézményesült szervezet. Úgyhogy én kicsit meg is fordítanám a dolgot: azért kapott rá a polgárság annyira Budapestre, mert az állam akkora tőkét ruházott be ebben a városban, hogy érdemes volt a polgárságnak erre ráakaszkodnia. Tehát arányt tévesztenénk, ha pusztán a polgárság saját teljesítményének tartanánk Budapestet. Egy ilyen típusú, rendkívül felfuttatott városfejlődést, mint ami Budapesten végbement, nem lehetett volna anélkül megcsinálni, hogy a magyar állam — egyébként ideologikus okból, a magyar szupremácia gondolatától vezérelve — ne érezte volna fontosnak, hogy a magyar grandeumek és g/oire-nak megteremtse a helyszínét. Ezt egyébként aztán belevitte emlékművekbe is — például a millenniumi emlékműbe —, de akkoriban még nem volt millennium, tehát Budapestben