Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest, a nemzeti és regionális főváros

vezettek vagy választottak pártállás szerint esetleg többségbe kerülnek. Mondjuk, akkor, ha a hatalmon lévő párt küldi az FKT vezetésébe a miniszteriális embereket, és ugyanaz a párt van hatalmon a Fővárosban is, ahol a csapat másik felét választják. Vagyis pártszemlélet is érvényesülhetett vona, nem pedig az igazi cél, a különféle érdekeket összefogó, koordináló „tanács" gondolata. Gerâ: A kérdésed abszolút indokolt, csak éppen egy igazi 20. századi kérdés. A sokkal romlottabb 20. század nézőpontja a 19. századra visszavetítve. Tudniillik, két tényezőt kell figyelembe venni. Az egyik az, hogy a dualizmus kori pártszerveződések nem modern pártszerveződések, tehát a Max Weber-i terminológiával élve inkább klubpártok, nem pedig modern bürokráciával rendelkező tümegpártok vagy néppártok. A másik dolog — és ezt a tényszerűség kedvéért jegyzem meg —, hogy a Főváros az országos politikába nagyrészt nem függetlenségi párti, hanem kormánypárti küldötteket delegált. És miután a dualizmus politikai struktúrája önkorrekcióra képtelen politikai rendszer volt, azaz csak egyféleképpen lehetett kormányozni — ez más okokkal függ össze —, ezért az uralkodó párt és a Főváros által delegált politikai többség általában megegyezett. De ha nem egyezett volna meg, akkor sem lehetett volna a kormánypolitikában másként viselkedni. Ezt nehéz belátni, de így van. A harmadik dolog, amit megjegyeznék, hogy ezek az emberek sokkal inkább társadalmi, mint politikai azonosságtudatban gondolkodtak. Tehát ha valaki miniszteriális hivatalnok volt, sokkal jobban szót értett egy városi hivatalnokkal, mint bárki mással. Volt egy hivatalnok ethosza. Mondjuk Podmaniczkynak, minthogy ő elszegényedett, de mégiscsak magyar arisztokrata volt, egész más viszonya volt a többiekhez. Eötvös írja, hogy a vele intellektuálisan azonos rangban lévő Fáikkal élete végéig magázódott, mert ő arisztokrata volt, Falk meg egy zsidó entellektüel. Nagyon szerették egymást, de magázódtak. És Eötvös azt is elpanaszolja, hogy őt, egyszerűen azért, mert báró volt, a leghülyébb arisztokrata is állandóan Pepinek szólította. Tehát a társadalmi azonosságtudat sokkal nagyobb szerepet játszott az emberek gondolkodásában. Preisich: Viszont tény, hogy mindkét oldalról a legkiválóbb szakembereket nevezték ki a Közmunkatanács tagjaivá. En a két világháború közti utolsó időszakot ismerem, amikor a közmunkatanácsi tagok nagyrészt egyetemi tanárok voltak. Sipos: Valóban, a Közmunkatanács tagjai közt sok volt az egyetemi tanár, neves építész, valamint nagy tapasztalattal rendelkező szaktisztviselő. Különösen a kinevezett tagok esetében törekedtek arra, hogy valóban elsőrangú szakemberek legyenek. A „romlott" 20. században azonban valóban