Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest, a nemzeti és regionális főváros

Rudolf Alt: Alsó Dunasor. Szemben a Pollack Mihály építette régi pesti Vigadó — a Redut —, melyet 1849-ben Hentzi ágyúi pusztítottak el, mellette az Angol Királynő Szálloda, az egykori Kemnitzer-ház 1840-es évek litográfia MNM Történeti Képcsarnok ták, és zömmel már a szűkebb Magyarországról érkeztek, végső soron meg tudták fejteni a maguk számára ezt a várost. Tudták dekódolni, tudtak vele mit csinálni. Ez korántsem mindig és mindenütt van így Kelet-Európában. Sorolhatnám a volt lengyel-zsidó Lemberget, de más lengyel városokat, romániai városokat, szlovákiai városokat is, ahol nem sikerül ez a váltás, tehát nem sikerült a város szellemét, a városi kultúra folyamatosságát átadni ebben a generációs és etnikai és kulturális váltásban. Budapesten ez sikerült. És én azt mondanám, hogy ez el is húzta ennek a városnak az agóniáját. Ami a történelmi helyzetből következően valószínűleg sokkal gyorsabb lett volna — és amiben még mindig benne élünk. És van egy harmadik eleme ennek a történetnek, a Bécs-Budapest párhuzam. Én szociológus fejjel azt mondanám, hogy az egész magyar 17-18. század arról szól, hogyan tud magának Bécs előteret teremteni a törökökkel szemben, és hogy ebben az előszobában milyen játéktér van. Illetve nem pusztán Bécs, hiszen Bécs önmagát ilyen értelemben a német civilizáció részeként értelmezte. Ugyanilyen előtérre volt szüksége mondjuk Rigában vagy északon. Ez egyébként nagyon fontos, egyáltalán nem lepontozott szerep, és gondolom, hogy a jelen kapcsán erre majd még visszatérünk.