Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

A VOLT ÉS A VAN - A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és Budapest, a nemzeti és regionális főváros

A Ferenc József (ma: Belgrád) rakpart az 1890-es években. Jobbról az 1849-ben elpusztult Redut helyén Feszi Frigyes tervei alapján épült Vigadó, a Thonet-udvar, a régi Tőzsde és a Stein-ház, balra a Ferenc József (ma: Roosevelt) tér. Balra a háttérben a Mild-féle Bazilika tornyai BTM Kiscelli Múzeum Ráday: Miközben a magyarok „vigyázó szemüket" állandóan Párizsra vetik, eközben Béccsel konkurálnak, Bécset utánozzák. A fővárost kialakító szervezet viszont angol mintára készült. Sipos András: Ami az angol mintát illeti, a londoni Metropolitan Board of Works inkább csak jó hivatkozási alapot jelentett a városi autonómiát védő állásponttal szemben; hogy lám, még a művelt Anglia fővárosában is létezik olyan testület, amely az önkormányzatot korlátozza. Ott azonban egész másról volt szó. London abban az időben nem rendelkezett egységes, a település egészét átfogó városigazgatással. A város működtetéséhez feltétlenül szükséges elemi infrastruktúra fejlesztését, működtetését azonban mégiscsak össze kellett hangolni valahogyan. Ezért hoztak létre egy olyan grémiumot, amely az egyes városrészek önkormányzati delegátusaiból állt. Ezt egyszerűen a gyakorlati szükség, a másként immár kezelhetetlen feszültségek megléte kényszerítette ki. A budapesti Közmunkatanács esetében teljesen másról van szó. A kiegyezést megkötő, illetve támogató liberális nemesi elit szemében Budapestnek önnön városi mivoltán messze túlmutató nemzeti küldetése volt. A reformkortól örökölték azt a — leghatásosabban Széchenyi által kifejtett — koncepciót, miszerint az országban a modernizációs áttörés a szűkös erőforrásoknak egyetlen föld-