Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - SZALAI ANDRÁS Ékszerdoboz

keny részlenformáival — hozzájárul az összhatáshoz. Szentendrét tehát nemcsak a barokk és (klasszicizáló) későbarokk formái és motívumai jellemezték — talán éppen provincialitásuk miatt pótolhatatlanul —, hanem, kisebb számban és kevésbé hangsúlyosan, a múlt század historizáló részletformái is. Ezek is részei a szentendrei építészeti hagyományoknak, akárcsak azok a kisebb lakóépületek, melyeknek se megnevezhető stílusa, se formalizálható motívumai nincsenek, és épület-sorsukhoz szorosan hozzátartozik a változékonyság, tünékenység. Ez nemcsak egész épületekre igaz, hanem részeik — üzletportálok, ajtók, kapuk, kerítések stb. — sorsára is. Mindez így együtt jelenti és jellemzi Szentendrét, annak finom szerkezetű, sokrétű, megőrizendő és folytatandó építészeti hagyományát. Ehhez a folytatáshoz azonban nem elegendő a „barokk motívumok" — sokszor indokolatlan vagy rosszul értelmezett — szaporítása, esetleg ott, ahol sohasem volt ilyen. Erre a problémára is érvényes Hamvas Béla megállapítása: „Az elveszett mitikus kép felmerülése még nem teszi élővé a hagyományt. Ha kibontását nem folytatják, akár újabb babonák és újabb erőszak tárgya lehet.... a mítosz felmerülése jelenkortudat nélkül irreális... A folyatás sohasem utánzás, hanem az, amit a szó mond: folytatás." Szentendre „barokk mítoszának" erőltetése kevés ahhoz, hogy a város „az elsüllyedt kelet-európai hagyomány arcát... őrző hely" maradhasson. A Városnak ezt a hagyomány-arcát fedezték fel újra és újra a század elejétől a Szentendrére érkező festők — Fcrenczy és a többiek, aztán a harmincas években Vajda Lajos, ,// szentendrei festő", és mások. Az álmos-nyugalmas kisvárosnak nyilván a fővároshoz való közelsége is szerepet játszott abban, hogy a festők felfedezték. A „közel" akkor persze még „távolabb" volt, mint mostanság. A festők felbukkanásával nagyjából egyidőben jelenhettek meg ezen a vidéken az első kirándulók és nyaralók is. Idejövetelüknek a festőkéhez hasonló mozgatórugói lehettek. Ugyanakkor feltételezhető, hogy először a festők is kirándulni, nyaralni jöttek e tájra. A nyaralók felbukkanása nincs olyan pontosan dokumentálva, mint a festőké, de jelenlétükre bizonyítékot szolgáltatnak a korabeli képeslapokon ábrázolt nyaralóépületek és zöldvendéglők, meg ami belőlük máig fennmaradt. Az első nyári lakok birtokosai közt akadt püspök is, meg építész (Hauszmann Alajos) is. A jövevények megjelenése ellenére a dolgok nagyjából a régi, megszokott kerékvágásban haladtak továbbra is. A kisváros élete jószerével nem sokat változott, jóllehet a század első felének történetét „tarkították" sorsfordító események is, melyek azért éreztették hatásukat Szentendrén. Az első világháborút követően elhalványult a szerb múlt. A második világháború után pedig eltűnt a polgári életforma. A két világháború között állítólag majd negyven kisvendéglő és kiskocsma volt Szentendrén, amelyek a helyi polgárok, az olcsó hónapos szobákat bérlő festők és a többi vendég igényeit egyaránt jól szolgál-