Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - GYÁNI GÁBOR Egy budapesti polgárcsalád 470 napja

messze volt már" (268-269). S folytatódik tovább a ceremónia részletes leírása. Hasonlóan szenvtelen, reflektálatlan beszámolót ír Eszter az 1876. április 28-i nagyszabású titcai tüntetésről. Tisza Kálmán Béccsel szembeni gazdasági engedékenysége váltotta ki az egyetemisták által szervezett, az ő tömeges részvételükkel zajló 15 demonstrációt. Csorbáék számára, a naplóban foglaltakra hagyatkozva, ez az esemény is olyan, minta többi, látványosságul szolgáló nyilvános „előadás". De lássuk, Eszter beszámolója szerint mit és hogyan éltek át az eseményből: „itthon vacsora, azután elmentünk 3-an a Kálvin térre, hol már az egyetemi ifjúság összecsoportosult. 8 óra helyett 3/4 9-kor indult meg a fáklyásmenet; minket úgy odaszorítottak a Kecskeméti utca sarkához, hogy már azt hittük, agyonnyomnak, nem menekülünk meg élve; ... ritkulván kissé a tömeg, mi is elindulánk utánuk... Utcáról utcára menve felértünk egészen a Fürdő utca sarkáig; a Szabadelvű Club előtt tartott beszédekből nem értettünk semmit, tehát hátrahúzódánk az Erzsébet térig, s ott azután előttünk vonult el a menet, s mi meg utánuk jöttünk a Múzeum utcába a függetlenségi kör elé, hol Madarász jogász, Simonyi Ernő, Mocsáry stb. beszéltek" (350-351). A két politikai „színielőadás" nem tűnik többnek ("sorba Géza és Táncsics Eszter számára afféle karneváli mulatságnál, amely a tömegben való feloldódás és a látványosság biztosította élményekkel aján15. A fővárosban a kollektív tiltakozó akciók szinte az 1890-es évekig zömében egyetemista diákok mozgalmaiból álltak. Vö. Gyáni Gábor: Fővárosi zavargások a dualizmus évtizedeiben. In: Rendi társadalom —polgári társadalom 3. Szerk.: Á. Varga dékozza meg őket. Nemcsak az sugallja következtetésünket, hogy a napló írói feltűnően tartózkodnak minden személyes véleménytől, értékelő kommentártól; ez lehetne akár az evidenciáknak gyakorta kijáró hallgatás következménye is. Ám az a mód, ahogyan az események egyik vagy másik oldala hangsúlyt kap, és vele szemben háttérbe szorul például a politikai esemény tartalmi vonatkozása, mindenképpen jelzésként értékelhető. Az egyetemisták demonstrációján elhangzó politikai beszédekről, melyeket ők maguk sem hallanak, semmit sem tudunk meg, sőt, még az sem derül ki, hogy tulajdonképpen mi az egész felfordulás célja, mi ellen vagy mi mellett agitálnak a tüntetők. Ez az apolitikus, pusztán a látványra szomjazó attitűd korántsem magyarázható pusztán Csorbáék politika iránti közönyével. A naplóból tudjuk, hogy ("sorba Géza a napló írásának éveiben is táplált magában politikai ambíciókat; igaz, ekkor még Istóczy antiszemita irányvonalához vonzódott, míg utóbb a baloldal félé tájékozódott. S egyáltalán: abban a családban, ahol a féleség apja Táncsics Mihály, nem is igen feltételezhető teljes politikai apátia vagy érdektelenség és tudatlanság. Úgy vélem, nem is erről van ebben az esetben szó, sokkal inkább arról a társadalomlélektani átmeneti állapotról, amit a nagyvárossal megszülető modern személyiség kialakulása jelent. Érlelődésről és nem befejezett tényről van tehát szó, arról a sajátos mentalitásról, amit a moderLöszló. Salgótarján, 1991. 345-355. old. u. Georg Simmel: A nagyváros és a szellemi élet. In: Uő: Válogatotttársadalomelméletitanulmányok. Bp., 1973.549. old.