Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - GYÁNI GÁBOR Egy budapesti polgárcsalád 470 napja

húsvét. Az ilyen több napra áthúzódó ünnepeknek szinte szabályszerű a viselkedési repertoárja. A nők ilyenkor keresték fel a templomot, máskor úgyszólván soha, hiszen, mint Csorba egyszer megjegyezte: „sem én, sem feleségem nem vagyunk elég vallásosak" (157), így templomba sem jártak rendszeresen. Nem múlhatott el továbbá a húsvét és a karácsony anélkül, hogy ne a szülők egyikével vagy másikával együtt ebédeljenek (esetleg vacsorázzanak) otthoni környezetben. Rendszeres volt a vendégjárás is: hol hozzájuk érkeztek látogatók, hol ők mentek a rokoni körön kívüli családokhoz vendégségbe. Végül a húsvét hétfőt többnyire a legteljesebb városi nyilvánosság terében volt szokás eltölteni, ám a férj e közben sem feledkezett meg hivatali teendőiről! 1875 húsvétvasárnapjáról szól a bejegyzés: „siettem a hivatalba, hol, mert kívülem alig volt más, sok dolgom volt délig" (274). De másnap is megfordult Csorba a munkahelyén, hogy azután a délutánt feleségestül a kötetlen szociabilitásnak szentelhesse. 1874 húsvét hétfőjén például az ebédet követően Csorbáék felültek egy józsefvárosi kocsira. „A Koronázási dombnál (a mai Roosevelt téren — Gy. G.) szálltunk le a kocsiról s a corsóra mentünk s onnan le az osztr(ák) gőzhajóállomáshoz... (A) Dunaparton sétálánk, hol igen sokan járkáltak... (Később) jöttünk visszafelé s a Régiposta utcán bejöttünk az Úri utcára (ma Petőfi Sándor utca — Gy. G.), vártunk kocsit, de nem jött...", majd hazamentek (165). A rákövetkező év húsvét hétfőjén a náluk vendéges8. Erről az eseményről részletesen szól Vörös Károly: Egy világváros születése című idézett könyvében (137-140. old). kedő barátnővel a „szomszéd sörházba" mentek át, ahol, mint a naplóban olvasható, öt pohár sört s néhány sóskiflit fogyasztottak (275). Végül 1876-ban e napon „ebéd után... kimentünk a Duna mellé, de félvén az csőtől, visszafordultunk s Micsekhez (kávéház a Bástya utcában — Gy. G.) mentünk be lapokat olvasni." (348349). A vallási eredetű ünnepnapok külön fajtáját képezték a halottkultusz által megkövetelt rituális temetőlátogatások minden év november elsején, „Mindenszentekkor", és másnap, „Halottak napján". Utolsóként említhetők azok a szintén külön megjelölt vallási ünnepek, amelyek a hétköznapokhoz mérten több lehetőséget adtak a rutinszerű életvitel megszakítására. E napokon a nyilvános társas élet, a városban adódó szociabilitás különböző formáiban való részvétel a legjellemzőbb időtöltés. 1874 „Piros pünkösd napja" például a pesti Duna-parton találja a Csorba családot: azért zarándokolnak el az akkor még kieső helynek számító északi városrészbe, a mai Szent István körút magasságába, hogy megtekintsék a pesti evezősegyesületek egésznapos, bécsi versenyzők bevonásával megtartott, hagyományos tavaszi evezősversenyét.

8 Június 4-én, vagyis „Űrnapján" a Városligetbe rándultak ki, augusztus 20-án, „Szent István napján" a Váci utcai Muzsik vendéglőben vacsoráztak, a következő év augusztus 15-én, „Boldogasszony napján" újfent a Városliget volt a célállomás, szeptember 8-án, vagyis „Kisasszony napján" viszont vendégeket