Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - BÄCHER IVÁN Komorok

hoz, hogy a fiatal, tehetséges, kitűnő tanuló Komor Géza magyar egyetemre ne juthasson be. A papa — puritán természetéhez híven — nem sietett az eltévelyedett fiú segítségére. A gyerek szó szerint végigéhezte a bécsi textiliparban eltöltött növendékéveit. Hazatérve előbb Baján, majd Sopronban talált állást. A mérnöki munka mellett —- követve a család és saját ifjúkorának szép hagyományait — egy napra sem hagyott fel az irodalmi ténykedéssel. A lelke mélyén — és korántsem csak ott — költő, író, drámaíró és műfordító a Haas Fülöp és Fiai Soproni Szőnyeg- és Textilgyárnál lett műszaki titkár. A vállalatnál — a százados hagyománynyal szakítva — néhány év alatt meghonosította a magyar nyelvet. Egy évtized leforgása alatt a mérnökigazgatóvá avanzsált Komor Géza Sopronnak, ennek a gyanakvó, zárkózott, az idegent kivető városnak egyik legismertebb, legmegbecsültebb, legtekintélyesebb és — noch da zu — legmagyarabb polgára lett. A gyár területén lévő szép, ötszobás, pazar könyvtárral berendezett lakásából háromnegyed hatkor indult az irodába. Délben hazament ebédelni, aztán — szieszta nélkül — ment vissza. Minden nap pontosan délután hatkor ért haza. Otthon — bár még be-beugrottak hozzá a gyár ügyeiben — inkább a „hobbijainak", a regényszíndarab- és cikkírásnak, fordításnak, olvasásnak, bélyeggyűjtésnek, numizmatikának és persze a szép családnak élt. A napot minden este naplóírással fejezte be. A Vilma lányánál megőrzött vaskos füzetsorozatban a szőnyeggyártás részletkérdései mellett nem csupán Sopron színjátszásának, sajtójának, irodalmi életének korabeli históriája van tökéletesen dokumentálva — a mérnök gondosan beragasztott minden színlapot, jegyet, bilétát, kritikát, érdekesebb cikket—, de az is, hogyan élt, mit evett, kivel találkozott, menyit keresett és mennyit költött, hová, mennyiért és mivel utazott, melyik soproni étterembe vitte üzletfeleit, ott mit evett és mennyit fizetett egy magyar polgárember a két világháború között. Ez a mindvégig mélyen demokratikus érzelmű, baloldali gondolkodású, pesti származású „ponerichter", amellett, hogy betöltötte az általa alapított Irodalmi Magazin főszerkesztői posztját, minden néven nevezhető és akkoriban megjelenő soproni orgánumba írt — persze, a szélsőjobboldali sajtótisztességesek kivételével —, mindenekelőtt a Soproni Vármegyévé és a Soproni Hírlapba. Ez utóbbi lapok közölték regényeit is, folytatásokban. Mindezen túlmenőleg Komor Géza mérnök-igazgató úr nélkül soha nem töltött volna be oly dicső szerepet Sopron szellemi életében a Frankenburg Irodalmi Kör, mint amilyet betöltött, és — nem csupán spirituális, hanem materiális aspektusból is — örök hálával tartozik e nagy család derék tagjának a soproni színjátszás is. A nyugati végről rendszeresen eljutottak a Komor-tárcák, -cikkek a Pethő Sándor jegyezte Magyar Nemzet hasábjaira is.