Budapest metamorfózisa - Budapesti Negyed 14. (1996. tél)

MAGÁNSZFÉRA ÉS VÁROSSZÖVET - BÄCHER IVÁN Komorok

A szőnyeggyártás megbecsült szakembere gyakran és szívesen írt Napóleonról — a császár is a hobbijai közé tartozott. Komor Géza nélkül a Gyóni Géza Irodalmi Társaságot épeszű soproni elképzelni sem tudta volna, de a szőnyeges tagja és támogatója volt az Erdélyi Helikonnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak és a Petőfi Társaságnak is. Komor Géza egy Debrecen környékéről származó zsellérlányt, pontosabban zsellércsaládból kiemelkedő színésznőt vett feleségül, aki a az Operettszínház után a Vígbe került. Itt ismerkedett meg vele — nyilván a papa révén — a Géza gyerek. A hajdani zsellérlány később Sopron egyik legelőkelőbb hölgye lett: ragyogóan zongorázott, flottul beszélt németül, két lányának precíz, polgári nevelést adott. 1937-ben Komor Géza a soproni gyár pesti műszaki igazgatója lett. A határszéli város óriási ünnepségsorozattal búcsúzott kitűnő polgárától. A fővárosban, pontosabban mellette, Rákoshegyen vettek ötszobás, szép, nagy kertes házat. Itt éltek a szülők, a két gyerek és az anyai nagymama, békésen, nyugodtan, szeretetben. Egy apró hibát vétett csupán a Komor család. Mikor a környék középosztálybeli családjainál leviziteltek, kihagyták a sorból a helyi főjegyzőt, bizonyos Gsanádit, aki már akkor is olyan szélsőjobboldali figura — Endre László legjobb barátja — volt, hogy azt már a Komor-gyomor nem bírta bevenni. A szőnyegmérnök egyébként továbbra is rendszeresen publikált a Nemzetben, írásaival több pályadíjat nyert. A magyar törvényhozás ezeréves történetének legszégyenteljesebb artikulusai rá nem vonatkoztak — árja párja volt. 10. A történet vége Komor Gézát 1943-ban — úgynevezett elmaradt korosztályosként — mégis behívták munkaszolgálatra. Katonasapkában, civilben, piros-fehér-zöld szalaggal a karján dolgozott a Kőbányai Sörgyárban. (Itt lehet közbevetni: a Komor család különböző tagjai — hiába az azonos származás — ebben az időben háromféle karszalagot viseltek: sárgát, fehéret és piros-fehér zöldet...) 1944-ben újra behívták. Immár fehér karszalaggal vonult Szőny-Komáromba. Jó helye volt, írnokoskodott, naponta adott föl levelet, még csomagokat is küldött a hazaiaknak. A baj azonban éppen Rákoshegy felől jött. Csanádi úr valószínűleg nem bocsátotta meg az elmaradt vizitet. Naponta történtek— az ő kifejezésükkel élve — a színárja házban kutatások, elkobzások, zaklatások; derék magyar csendőrök elvitték a rádiót, a kamrából a lisztet, a kolbászt, a krumplit. Aztán Vitéz Simon Elemér, a Vöröskereszt elnöke, a Szőnyben gyanútlanul írnokoskodó Komor Géza kisebbik lányának keresztapja egy kötegnyi schutzpasséval jelent meg náluk. A papa azonban úgy vélte, sehol sem lehet nagyobb biztonságban, mint egy századirodán. 1944. december 22-én vitték el. Egy bajtársa látta az árokparton heverni, nem messze szeretett, hűséges városától. Visszatérve a Keleti Károly utcába: 1944. március 19-én tehát néhány német tiszt érkezett a Komor-Jakab házhoz, amely ter-