Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

„Orpheumok tekintetében tehát arány lag felülmúljuk Parist... " Orfeumi jelenet, ahogy a Borsszem Jankó karikaturistája látta 1896 És most a közönség. Mindenekelőtt különbségeket kell tennünk. Van egy kis rész, a mely állandó és egy nagy tömeg, a mely változik. Amaz a vagyon kiváltságosai köréből toborozza embereit, emennek a kerete magába öleli - különböző mértekben - a főváros középosztályát. Amaz szolgáltatja a pártfogókat, emez a lelkesülőket. Amannak maga az orpheum nem sokkal több a közönyösnél, emennek szellemi szükséglet. A törzslátogatők, a hidegek ismét több rétegből állanak. Első helyen vannak az urak. Rendszerint idősebb emberek, a kiknek az orpheum legtöbbször csak czim az időtöltésre, vagy a kicsapongásra. A színháznak már vége van, a casinóban kártyázni még korán volna, a cabinet particulier

55

^ órája is csak később jön el. A mi idő a szinház és a casinó vagy az orpheum-hölgyekkel való vacsora között eltelik, azt kitölti az orpheumi előadás. Minthogy nincs másra hivatva, csak a szórakozások között való űr kitöltésére, önmagában nem is érdekli őket, - legfeljebb, mint kirakat, melyből kiválasztják, a mit megfognak vásárolni. Utánok következnek a vagyonos apák fiai. Különbséget kell közöttük tenni, a szerint, hogy most szolgálják-e huszár-önkénytesi évöket, vagy már túl vannak rajta? Ha önkénytesek, akkor izmos, keményhúsú fiúk, arezuk, ha kissé sápadt is, de telt, tekintetökben a naivság maradványa alkudozik a magaúntsággal. A kik már túl vannak az angyalbőr korszakán, lcgtöbbnyire 55. Különleges célokra fenntartott szobák.