Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

száraz, kiaszott legények. Öltözetük min­dig egy lépéssel előtte jár a divatnak, ar­czukat megviselte az élvezet, tekintetek fáradt és csak magaúntság van benne. ­Mindkét csoport megegyezik abban, hogy a műsor kissé unalmas, nem érdemli meg, hogy sokat törődjenek vele, a fődolog, a mi az orpheummal kapcsolatban van és a mi az előadás után következik. Egészen más a nagy többség, mely idő­ről-időre megújulva, tízezreket foglal ma­gában. A kik zömét alkotják, azok a kishi­vatalnokok és a kereskedősegédek, egy­szerű polgárcsaládok és kisebb-nagyobb iparosok. Számukra az orpheumi műsor a mulatságok koronája; a mi az estét megelő­zi, az a munka, a mi az előadásra követke­zik, az zárva marad előttük. Az orpheumi élet az ő számukra csak az előadásban nyi­latkozik meg és ők nem is zúgolódnak. Az előadás kielégíti őket, sőt több élvezetet találnak benne, mint akármiben. Hogy in­ger, az alól ők sem vonhatják ki magukat, de a hatás másutt nyilvánul. Az orpheum szine előtt pedig egyfor­mán kedves a közönség mindegyik rétege. Egyforma szeretettel - vagy mondjuk: egyforma közönyösséggel - öleli keblére valamennyit, mint az anyatermészet. De míg a természet ad, mindenkinek a tehet­sége szerint, addig az orpheum vesz, min­denkitől tehetsége szerint. Egyiktől erköl­csi épséget, a másiktól testi egészséget, né­melyiktől vagyont, olyiktól becsületet is. Van a közönségnek még egy kis osztá­lya: a kíváncsiak csapata, - de ezek keve­sen vannak és nem tartoznak ide. Minde­nütt megtalálhatók, a hol valamit látni lehet, akár szépet, akár csúnyát és min­denütt egyforma szerepet játszanak: az ár­tatlan nézőét. **** Végül a műsor és a mi belőle következik. A műsor a közönség nagy tömege szá­mára készült és ennek való. Olyan embe­rekre számit, a kik egyszerre nagyon dur­vák és nagyon raffínáltak. Durvák az érte­lem tekintetében, raffínáltak, a mi az ér­zékeket illeti. Ezért jár karöltve a bohócz­kodás és a kötéltánczos-mutatvány a már nem is sikamlós sördalokkal - couplékkal - és az érzékeket felkorbácsoló tánczczal. Amazt ellátják az erőművészek, a számoló­kutyák, a hasbeszélők és a zenebohóczok, - emez az énekesnők és a ballettánczosnők dolga. A párisi és a new-yorki orpheumok ennyiben vannak, miénk a dicsőség, hogy megcsináltuk a synthesist, mert bevittük az orpheumba a zsidó-bohózatot. Ez durva is, meg gerjes is, nincs hiány a pofonokban és jogaihoz jut a lábemelés művészete is. A fokozhatatlan trágárság és az elemi közműveltséget jellemző durvaság adja meg az orpheum ismertető jelét, de ez adja meg Budapest jellegét is. És itt van a ka­pocs, a mi összefűzi a fővárost az orpheum­mal, szellemének ez idő szerint legtökéle­tesebb szülöttével. A mi fővárosunk rokon az amerikai városokkal, szintoly gyorsan nőtt ki a földből, szintoly gyorsan népese­dett be és közönsége szintoly kevert. Túl­nyomó az erőszakos és durva „struggle for life" Ä-erek száma, ezek találnak gyönyörű­séget a hasrengető vagy idegizgató durva mutatványokban. De Budapest rokon Pá­st A létért való küzdeem.

Next

/
Thumbnails
Contents