Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

szákkal, a mint Bécsből vagy a szengerá­jokból 33 eláradtak. Ennek a szép asszonynak, a nagy mű­vésznőnek még ilyen misszió is jutott Bu­dapesten. Népdalokat oly üdeséggel, oly egysze­rűn, és szívhez szólón senki sem énekelt még. Blaha Lujza a színpadot reformálta vele, melyre a nemzeti elemet oly egész­séges realizmussal vitte föl, a mint talán Szigligeti 34 és Szigeti 35 sem álmodták ő előtte. Volt egy jeles elődje a hatvanas években, a magyar közönség beczézett kedvencze, Hegedűs Lajosné. 36 Ragyogása rövid ideig tartott. A kedves fiatal asszony pár év alatt eltűnt a sirban. Blaha Lujza valósággal rátermett a nép­színművekre. Pazar adományokkal rendel­kezett. Szépség, véralkat, bámulatos tanu­lékonyság, eredetiség, kedély, érzés, tisz­ta, csengő hang - oly tulajdonságok, me­lyek előtt tárva a színpad dicsősége. Lehe­tett volna drámai színésznő, operaénekes­nő. Egész dus kincsei azonban a népszín­műnek jutottak, a szinpad nemzeties irá­nyának fejlesztésére. Nagy sikereinek ha­tása alá kerültek a vidéki színházak is. Ott is elterjedtek a népszínművek. Ez is érde­me neki. A nemzeti színházban Szigligeti és Szi­geti népszínművei sok viszontagságot ér­tek meg, mert - mint mondani szokták ­«rosszul voltak ellátva.» Nem mindig akadt hozzájok színész és színésznő. A kö­zönség azonban szerette a népszínműve­ket a tarkaságért, a dalért, az életképies szí­nekért. Ha valaki ugy tudta énekelni a da­lokat, mint Füredy Mihály, 3 nagyon szíve­sen meghallgatta. Igazi primadonnája a népszínműveknek azonban nem akadt. Majd ez, majd az játszotta, énekelte, igen sokszor csak kisegítette szívességből az előadást. A népszínműi koszorúkat nem igen keresték. Az ötvenes években háttér­38 be szorult az egész genre. Ha Szigligeti nem ír egy pár darabot, talán le is szorul. A nemzeti kaszinó, mely külön színházi ko­mitével rendelkezett még a hatvanas években is, egyáltalán nem lelkesült a «gatyas darabokért». Festetics, Nyéky in­tendánsok hát nem törődtek a külön ma­gyar genre-val; Radnótfáy 40 nem sokat tar­tott róla. Hegedüsné feltűnése megmutat­ta ugyan a népszínmű vonzerejét, de ez csak pár évig tartott. Csupa véletlenség volt, hogy egy tálentumos asszony a nép­színművekben keresse dicsőségét, mikor más szerepben is kitűnhet, mint kitűnt Hegedüsné (hogy csak egyet említsünk) a 33. Mulató. 34. Drámaíró, színész, rendező (1814-1878), a magyar színpadművészet kiemelkedő egyénisége, a magyar népszínmű műfajának megteremtője. 35. Színész, színpadi szerző, rendező (1822-1902), 1844-ben szerződtette a Nemzeti Színház. 1 865-től a színitanoda tanára, majd igazgatója. 36. Bodenburg Lina (1837-1859), naiva és népszínmű énekesnő. Hegedűs Lajosnak Nemzeti Színház színészének és rendezőjének felesége. 3/ Operaénekes és népdalgyűjtő (1816-1869), 1845-63 között a Nemzeti Színház tagja. 38 Műfaj. 39 Bizottság. 40. Radnótfáy Nagy Sámuel (1803-1869), kancelláriai tisztviselő, a Nemzeti Színház igazgatója.

Next

/
Thumbnails
Contents