Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

«Tücsök»-ben, melyet egy utánozhatatlan tücsök, a bécsi Gosszmann Henrietta játszott el a német színházban s Hegedüsné is föl mert lépni benne a nemzeti színházban és szintén nagyon kitűnőnek találták. Egyébiránt, hogy a népszínműveknek kezdtek becsületet adni a nemzeti színházban s minden vasárnap előkerült egy, annak egy kis története van. József kir. herczegnek éppen nagyon előkelő vendége érkezett, a ki több napig időzött itt. A kir. herczeg azt kérdezte Radnótfáy intendánstól, hogy nem lehetne-e népszínműveket adni, mert szeretné arra elvinni vendégét. Mindjárt elővették «A vén bakanesost», a kir. herczeg és vendége végig nézték az előadást, jól mulattak rajta, a lapok pedig azt mondták, hogy a kir. herczeg olyan figyelmeztetést adott a nemzeti színháznak, mely nagyon is ráfért. Fordítsanak gondot a népszínművekre. Ezután minden vasárnap adtak egyet. Bizony a budai népszínház keletkezése nem lendített semmit a népszínművek sorsán. Látványosságok, operettek után kellett kapkodnia, hogy fenmaradjon. Ott játszott már a népszínműveknek egy későbbi eredetisége, Tamássy József.

41 Valamint ott lépett fel néhányszor egy ügyes kis fekete leány, Kölesi Lujza,

42 próbálgatva, hogy mit tud, aztán ment tovább a vidékre, s a debreczeni szinház megnyitásakor tűnt fel, mint Blaháné. 4i Színész, népszínműénekes (1837-1892), 1871-től Blaha Lujza partnere. S színpadon nevelkedett. Atyja »Varai« név alatt szintén színész volt. A kis leány, mikor még alig mult hét éves, 1858. jan. 15-ikén már játszott Győrben, Hegedűs Lajos színtársulatánál a »Koldusnő«-ben egy kis leányt. A győri lap színi kritikusa, dr. Kovács Pál, a derék iró, meg is dicsérte, s ajánlotta a szülőknek a gyermek szorgalmas kiképeztetését, »mert-úgymond -ily rejtett bimbókból nyílnak később a büszke rózsák.« Tehát már gyermeki első kísérlete is teljes siker volt. Az ötvenes évek végefelé, de főkép már a hatvanas években a magyar vidéki színészet jobb állapotban volt, mint most. A közönségnek több ideje akadt a színészek pártfogására. Jól szervezett társulatok működtek. Debreczen város állandósítani kívánta a színészetet, mikor színházát fölépítette. A legjobb erőkből állt az a társulat, mely Debreczenen kívül még Nagy-Váradra támaszkodott. A telet Debreczenben, a nyarat Váradon töltötte, szétrebbennie nem kellett, hanem együtt volt, összeszokott. Volt operája is. Az akkor annyira divatos operetteket pedig itt a czivis városban adták elő legjobban. (...) Blahánét mint énekesnőt szerződtették 1872 tavaszán a nemzeti színházhoz, nem specziálisan mint népszinmüénekesnőt. Operában is fölléptették, de azt kívánta mindenki, hogy ne vegyék el tőle az ő paraszt viganóit, hagyják meg Julcsának, Rózsinak, hiszen Angela ugy is van. A gyönyörű asszony friss kedvével, játékával, önállóságával és zengő énekével olyan életet adott a népszínműveknek, hogy 42 Blaha Lujza leánykori neve. 43 Egybeszabott női ruha.