Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

HÍRESSÉGEK, LÁTVÁNYOSSÁGOK, CSODÁK

telén jegykereső minőségemben tanuja voltam a «Piros bugyelláris* előadása napján: nyissa meg egyszer a saját szivét a mi dalunkra, a mely neki nagyon is ismert dallamával így hangzik: «Ne menj el, maradj itt. Majd meglátod, jobb lesz itt.» Szüry Dénes (Vasárnapi Újság, 10. szám) Blaháné körútja - A M agyara/szag eredeti tárczája. A páratlan népszerüségü, kitűnő művésznőt ünneplik az országban. Most Debreczen koszorúzza, aztán sorra jönnek a többi városok. Két hónapig folyton diadaluton lesz Elaha Lujza, májusra tér ismét vissza a fővárosba, nehogy az ezredéves ünnepélyekből hiányozzék, a kire mindnyájan büszkék vagyunk és a kit gyönyörűséggel mutatunk meg a külföldieknek: az igazi magyar művésznő, a kit a délibáb teremtett. Egy darab ideje már azt beszélik és írják róla, hogv búcsúzásra készül. Pihenésre vágyik. Hát ugyan bele lehet fáradni a folytonos diadalmakba, meg kell pihenni egy ország közönségének szeretete elől? Már azt is mondják, hogy most utolszor jár a vidéken. Debreczenbe azért ment először, mert ott kezdődött az ő fényes utja dicsőségéhez. Ha aztán még egyszer bejárja azokat a helyeket, a hol koszorúkat kötöttek neki, akkor be is fejezi diadalutját. Nem akarják ezt elhinni. Hiszen tökéletességében mért sietne eltávozni, mikor mindenki marasztalja, és még csak fel sem tűnt valaki, hogy elfoglalja az ő helyét. Hanem néhány nap előtt ismerősei, tisztelői levelet kaptak a művésznőtől, egy rövid kis levelet, mely azt kéri, hogy írjanak néhány cmléksort az oda mellékelt kartonlapra. Ez a kérés komolyan hangzik. Emléksorokat ugyan minden körülmények közt, sőt körülmények nélkül is szokás gyűjteni, de ha Blaha Lujza éppen most gyűjti, ez valami kedélyhangulatot jelent, talán szándékot. Mért küld szavazó-lapokat, hiszen őt egyhangúlag, szívből ünnepli az ország. Ez is a bucsut jelentené? A magyar színpadot Blaha Lujza nélkül el sem lehet képzelni. Milyen volna az nélküle? A pompás kedélyű, az aranyos fényű asszony nem csupán egy kitűnő művésznő, a kivel a falusi poézis és a népdal távozik. Ha politikai czelebritás volna, azt mondaná róla mindenki: egész programm. O egy specziális jelenség, a ki körül a magyar színészetnek nevezetes korszaka képződött. Tündöklő kör, valóságos glória övezi. Még abban is része van, hogy ezt a vegyes fővárost magyarosítja, már több mint két évtized óta. Ugyan van-e valaki Budapesten, a ki Blahánét ne tapsolta volna, a ki vágyva nem vágyik, hogy hallja énekét. A mit dalol, az hirtelen szerteszét hangzik az utczákon, eljut gyorsan még Ó-Budára is. Kisasszonyok dúdolgatják és zongorázzák; a verklin az ő nótái hangzanak. Cseléd, inas mind magyar nótát fuj. Blaha Lujza ellátja az egész nagy város házait és utczáit jóféle nótákkal. Azelőtt a «Rothe-rothe», «Der Wenzel Kommt», «Schneider Fani» és más efélék járták, polkákkal, hopsza-