Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)
TÁRSASÉLETI ANZIX
Kosztka erre fölkelt s példáját a többiek is követték. Dániel csodálkozva nézett rájuk, a mire Kosztka csak ennyit mondott: - Nem jól volt emelve a kártya. Justh Béla még hozzátette: - Igen, azt én is láttam. Dániel erre halálsápadtan fölkelt: - Hát talán hamis játékos vagyok? - kérdezte. Kosztka, a ki már menőfélben volt. viszszafordulva ennyit mondott: - A véletlennek ezt a csodálatos összetalálkozását egy zsűri elé terjesztem majd véleményadás végett. Azzal eltávozott a kaszinóból, nehogy a szolgaszemélyzet előtt botrány fejlődjék ki. Dániel akkor az ott maradtaktól kérdezte: - Mi akar ez lenni? - Bizonvosan Kosztka is hallotta - felelt neki Justh - a mit mi mindnyájan, hogy hamisan játszol s az iménti dolog meggyőzte erről. A négy ur Balázs Barna, Justh Béla, Rudnyánszky Laci és Kosztka Emil valamivel később Kosztka lakásán találkoztak, s ott elhatározták, hogy a nyilvános botrányt elkerülendő, levelet irnak Dánielnek. A levélben fölszólították őt, hogy a ma este történtek után valami ürügy alatt huszonnégy órán belül mondjon le az Országos Kaszinó és a Parkklub tagságáról és kerüljön minden érintkezést a két kör tagjaival. Különben a kaszinó választmánya elé viszik a dolgot. A levelet mind a négy ur aláirta, másolatot vettek róla s elküldték Dániel Józsefnek, a ki feleletül segédeivel: Papp Géza és ifj. Dániel Pál orsz. képviselőkkel kihivatta a levélírókat. A négy ur Rudnyánszky Béla orsz. képviselőt és Pásztély Jenő drt nevezte meg segédeiül, s a négy segéd (ifj. Dániel Pál helyét időközben Vicián Antal huszárezredes foglalta el) ma este tanácskozott az ügyről, s abban állapodott meg, hogy a dolgot becsületbíróság elé terjeszti. Dániel József nyilatkozata Az affér hőse, Dániel József a következőkben mondja el a botrány történetét: „E hónap 10-én a kaszinóban együtt játszottunk huszonegyest, Kosztka Emil, Rudnyánszky László, Balázs Barna, Justh Béla és én. A bank-adás sorban ment s mikor Justh bankja 700 frtig emelkedett, én Justhnak a 700 frtot kifizettem s a bankot a régi összeggel tovább adtam. Osztottam. Justh 100 frtos, a többiek pedig kisebb tételekkel „fuccsoltak". Kevertem s újra osztottam. Kosztka Emil a vörös disznót kapta, de megjegyezte: - Nem teszek többet 10 frtnál, mert biztosan tudom, hogy fuccsolok. Kosztka azonban tévedett. Nem fucscsolt, hanem hetest kapott és „resztó lett". Végül én következtem és a következő kártyákat kaptam: Zöld alsó, piros nyolcas és egy tizes, összesen husz. Természetes, hogy a tétet én nyertem meg. Erre Kosztka felállt és igy szólt: - Igy játszani nem lehet. Fölállottak a többiek is legnagyobb meglepetésemre és eltávoztak. Justh Béla, a ki hátra maradt, igy szólt hozzám: - Csodálom Emiltől, hogy olyat állit, a mit bebizonyítani nem lehet."
