Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

TÁRSASÉLETI ANZIX

Dániel József ezután elmondja a hozzá­irt levél, a segédek és a holnap összeülő be­csületbíróság történetét, a melyet fönnebb ismertetünk, s Kosztka eljárásnak okául azt mondja, hogy ő Hirsch Sándorral, Koszt­ka Emillel és Pscherer Sándorral szemben nagyobb összegeket vesztett, s akkor an­nak a gyanújának adott kifejezést, hogy Kosztka és Hirsch Sándor összejátszottak. Nyereségeit inkább veszteségeknek mondja. (Budapesti Hírlap, március 13.) - Affaire az országos kaszinóban. Dániel József ügyében folytatott tárgyalás­ról az esti lapunkban közölt tudósítással is egybehangzólag, a »P. N.« a következő részleteket jelenti: » Éjfél után hivták meg a zsűri elé Dániel Józsefet, a ki a kaszinó­nak egy félemeleti külön szobájában várta az idézést. Dániel kihallgatása azután egé­szen hajnali félnégy óráig tartott, a mikor is a becsületbíróság összegezte a kihallgatá­sok során nyert felvilágosításokat és tovább tanácskozván, reggeli nyolczadfél órakor ítélkezett. A becsületbíróság a kártyázásra nézve egyhangúlag azt mondta ki, hogy a hamis játéknak tárgyi bizonyítékait nem látja: ezzel a kérdéssel azután nem is igen foglalkoztak a birák. Leginkább azért ítél­ték el Dániel Józsefet, mert a magavisele­te, kezdve az affaire első inczidensén és folytatva az egész tárgyalás menetén át, olyan volt, hogy a becsületbirák és a segé­dek egyaránt meg voltak döbbenve. Mikor például Kosztkáék a végzetes huszonegye ­32.1. Ismérv, meghatározó jegy. 2. Perben olyan ténykörülmény, melynek magában véve zés alkalmával hamis játékkal vádolták őt, Dániel József ezt a nehéz vádat nem utasí­totta rögtön erélyesen vissza, - hanem csak kipkedett-kapkodott, de nem botránko­zott meg, mint a hogy azt ilyen esetben az ártatlanságát érző ember teszi. Később a zsűri előtt is olyan magatartást mutatott, mint birái előtt az az ember, a ki nem az igazát követeli, hanem kegyelemért ese­dezik. Ezek az indicziumok 32 vezették a nem-mel szavazó becsületbirákat és a vá­lasztott elnöknek, gróf Esterházy Mihály­nak döntését. Az eredmény, bár sokan erre voltak el­készülve, rendkívül meglepő volt, s csak­hamar elterjedt a főváros összes köreiben. A képviselőház folyosóján egyébről sem folyt a beszéd, mint a becsületbíróság ha­tározatáról, annak motivumairól. Dániel Józsefet az utóbbi napok esemé­nyei teljesen összetörték, a mai éjszaka iz­galmai pedig olyan hatással voltak rá. hogv alig képes a becsületbíróság előtt megál­lani. A mint kivezették a külön terembe, a hol az ítéletet várta, lefeküdt s többé föl sem kelt. Reggel a kocsiba is ugy vezették le. A becsületbíróság határozatát kímélet­ből csak a lakásán mondotta meg neki só­gora és ebben az ügyben egyik segéde, Viczián Antal honvédezredes, a ki a kaszi­nóból haza is kisérte. Döntés után nyolez órakor reggel irták alá a jegyzokönyvet«. Dániel Józsefről általában mint milliomos­ról szoktak beszélni. A való az, hogy hat ezer forint évi jövedelme volt. (Nemzet, március 15.) bizonyító ereje nincs, de egybevetve a perben jelentkező más körülményekkel, alkalmas következtetések levonására.

Next

/
Thumbnails
Contents