Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

gyűlés, felsőház, az egyház tekintélyével kényszeríteni bennünket, hogy vigaszta­lódjunk és jubiláljunk szenvedéseink fö­lött, nemzetiségünk, anyanyelvünk meg­rontása fölött, nemzeti létünk megkínzása fölött és a mi a magyar föld színéről való kívánt kiirtásunk fölött. Az emiitett pronunciamento nem egyéb, mint fájdalmas fölkiáltás a hű nem­zetiségeken elkövetett annyi ördögi ke­gyetlenség fölött: dicső jele annak, hogy mi senki kedvéért nem követünk el öngyil­kosságot, hogy utolsó csepp vérünkig meg­védjük nemzeti létünket. Szívesen elismerjük mindazt, a mi az úgynevezett millenniumi ünnepekben szelid, mint például a magyar nép jogosult öröme, szerencséje, szabadsága, nemzeti virágzása, haladása és fejlődése fölött. Elismerjük, hogy van okuk vigasztalód­niuk és mi fölött jubilálniuk. Az Isten bőkezüleg osztotta áldását a magyar népre. A magyar nyelv uralkodik színházakban, az akadémián, muzeumok­ban és minden tudományos és művészi in­tézetében. Nagy áldozatok nélkül nő szá­mukra a nagy modern város. Van bennünk annyi nemesség, hogy el­ismerjük a magyarok örömének jogosult­ságát. De nem ismerhetjük el jogosnak az úgynevezett millenniumi ünnepélyeket, melyek a modern humbugon alapulnak és a nem magyar népek meggyalázására és ki­gunyolására szolgának. Történeti humbug, hogy az egyszer megállapított államot kizá­rólag a magyar faj tartotta volna fel. Mert, mikor harcban állott az ország, mi sokkal több vért ontottunk a védelemben, mint a magyar törzs, azért mi semmiféle millenni­umi törvény dacára sem adunk elsőséget a magyaroknak és mi, érett és becsületes emberek, nem hiszünk özönvíz előtti Ár­pád-féle regényekben. Erre bennünket senki sem kényszeríthet. Kézzelfogható hazugság, hogy a mi a pesti városligetben fel van halmozva, az tisztán a magyar törzs eredménye volna. A mi munkánknak is nagy része van abban. Az avatatlan utazó előtt persze nem látható a tót kéznek, tót észnek és román munká­nak nyoma. De mindenen megérzik a tót szellem, a zsidó csak a pénzt adta hozzá. (Magyar Estilap, május 7.) 40. A fennálló kormány elleni fenyegető kiáltvány.

Next

/
Thumbnails
Contents