Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

IRODALOM, 1896

IRODALOM, 1896 Az Isten, a költő és a n BOÉR MIKLÓS Réges-régen történt a mesés világban, Hova képzeletem könnyű szárnyán szálltam, Hogy egy halvány ifjú ábrándos szivében, Érzések forrása fakadt titkon, mélyen; De nem tudott onnan a felszínre törni S gyöngyverő habokban, fényben tündökölni. Az érzések, vágyak kebelében égtek, Mint tűz-csillagai a mélységes égnek S ha kipattant egy-egy ragyogó szikrában: Hulló-csillag volt csak a nagy éjszakában, Eltűnt égő üszök, még nyoma se maradt, Nem gyújtott lángokat érző szivek alatt! Gazdag kincseivel ábrándos szivének, Vándor útra indult, szent álmokért égett. Kereste az erőt, mely csodás varázszsal, Eszményekért élő lelkét járja átal, Az égig emelje s ajkaira szórja A mi a lelkéhez, szivéhez van forrva. Bejárta széltében, hosszában a földet, A hol a czédrusok büszkén égre törnek S hol a karcsú pálmák ernyőt-vető lombja A kaktus erdőket hűs árnyékba vonja; Leste a virágot s dalát a madárnak: Miként kél az illat és a dal hogy támad?