Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)

AZ EZREDÉVI KIÁLLÍTÁS

után. Azért van benne annyi dacz, keserűség, fenyegetés, fájdalom... A zenei kultúra hozzányúlt ehhez is. Berlioz instrumentálta és a Rákóczi-induló filharmonikus hangversenyek parádés száma lett. íme ez a magyar zene: az őserő és a művészet folyamatban levő összeolvadása, az anyag és a forma harcza. Legpoétikusabb megnyilatkozása még ma is a népdal, azonban fényes operaházunk színpadján is a magyar zeneművek egész sorozata vonul el a millenniumon s hangversenytermeinkben is egyre gyakrabban hangzanak fel ezek. A magyar zene igen rövid idő alatt fejlődött annyira, mintha ezeréves volna, akár „... továbbra is fönnmarad. " az országunk. A főváros pavilonja «