Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)
AZ ÜNNEPNAPOK
beérkezőt egy városi hajdú mindjárt elkapta - mert különben azonnal hárman is jelentkeztek, hogy ők voltak az elsők. Némelykor egész kis lovagias afférek támadtak az ilyen vitás kérdések felett. Az első futásokból kikerült győztesek azután hatan vagy tizen újból összemérték képességüket s csak az ekkor győztesnek bizonyult kapta a három, két vagy egy forintból álló dijat. Igen sokszor «holtverseny» is volt s többször a leghumorosabb jelenetek játszódtak le. Igy például az egyik futam alkalmával vagy kilenczven méteren egy jól megtermett suhancz vezetett, de azután hirtelen lemaradt. Mikor beérkezett, kérdezték tőle, hogy talán «lesantult», mire a fav o/7/dühösen mutatott duzzadt zsebeire: - Dehogy. A virslik nagyon nehezek voltak. Csakugyan vagy tizenkét pár főtt virslit szedett elő zsebeiből, a melyeket az ingyen-uzsonnánál ügyesen összeharácsolt s igy magamagát kisulyozta a versenyből. Nagy mulatságot keltettek a tizével felbocsátott apró léggömbök is, a melyekhez alól egy-egy felfujt szines hólyagbáb volt kötve. A mint a primitiv szerkezetű ballon captif szabaddá lett, eleintén lassan emelkedett s a néző sereg utána ugrált, hogy elkaphassa és hatalmába keríthesse. De sehogy sem sikerült, mert egy-egy kis lég-áramlat éppen akkor libbentette feljebb a léggömböket s az utánuk ugró kis kalózok szépen orra buktak. Ez alatt egyre vidámabb lett a hangulat, folytonos volt a derültség, a mit még fokozott a közelgő ingyen-uzsonna ingere. A mulatózok egy része oda hagyta a látványosságokat s az előkelő házigazdának, a főváros tanácsának vendégszeretetét ment élvezni. A főváros vendéglátása. A székes főváros közönsége négy nagy emelvényt állíttatott fel, a hol a szórakozással betelt mulatókat megvendégelte. Minden ilyen bekerített helyen egy-egy elöljáró vezetése alatt városi hajdúk osztották szét az enni és inni valót. Óriási üstökben főzték a kolbászokat s a frankfurti virslit s minden emelvénynél két-két hat vagy hét hektoliteres hordó bor - a főváros saját kőbányai termelése állott csapra ütve. A négy uzsonáló helyen összesen 24000 pár kolbász, 8000 pár frankfurti, 32000 zsemlye és 52 hektoliter bor fogyott el. Az üstökből hosszú vashorgokon szedtek ki és dobálták a nép közé a kolbászokat s bizony nem kellett félni, hogy csak egy is a földre essék. Mindet gyönyörűen elkapták röptében, sőt az élelmesebbek egész boltravalót szedtek össze. A néphumor itt is gyakran megnyilatkozott. Ha a szétdobált zsemlék közül valamelyik száradt volt, ugy arra egy czédulát kötöttek azzal a felírással: frissebbet kérünk. Azután szépen visszahajították a honnan jött s ha a zsemle történetesen beleesett valamelyik üstbe, nevetve kiabálták: - Legalább megpuhul. A bor ezalatt egyre jobban fogyott, a poharak százai egymásután ürültek ki s azonképpen növekedett a jókedv is. Rövid fél óra alatt már elázott atyafiakat lehetett látni, a mint végtelen büszkeséggel hirdették, hogy ők ezredéves bortól ittasultak meg. De dicséretére legyen mondva a
