Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)
AZ ÜNNEPNAPOK
katonai egyenruhák s a hölgyek is, akik jegyhez jutottak, az alkalomhoz illő ruhákban jelentek meg. Az Akadémia igazgatóságának tagjai és az elnökség, báró Eötvös Lóránt elnök, Gsászka György érsek, Tisza Kálmán, gróf Széchenyi Béla, gróf Dessewffy Aurél, Szász Károly, Gyulai Pál, Pulszky Ferenc, Kautz Gyula, Vámbéry Armin, Zichy Antal, Bőthy Zsolt és Szily Kálmán főtitkár az előcsarnokban várták a fejedelmi vendégeket, mindnyájan diszmagyarban. Körülbelül háromnegyed tiz volt, amikor az első udvari kocsi előrobogott és kiszálltak belőle József és József Ágost főhercegek. József főherceg magyar tábornoki egyenruhában volt, fenséges fia pedig dragonyos főhadnagyi ruhát viselt. Mindketten az előcsarnokban maradtak az urak közt s ugy várták meg KóburgFülöp herceggel együtt, aki néhány perccel később érkezett, a királyt. Pontosan tiz órakor éljenzés hallatszott az Akadémia főhomlokzata előtt való téren s a közönség tiszteletteljesen utat nyitott az előrobogó két udvari kocsinak, amelyek közül az elsőben a király ült, honvédhuszár tábornoki egyenruhában, mellette gróf Paar főhadsegéd, a másodikban Somogyi és Pollák alezredesek, a király szárnysegédei. Báró Eötvös Lóránt 15 a király elébe sietett s felkísérte a szőnyegekkel és délszaki növényekkel szépen díszített lépcsőkön az elsőemeleti díszterembe, ahol már együtt volt a meghívottak fényes társasága. (...) Az elnöki asztal körül báró Eötvös Lóránt elnök, Pulszky Ferenc 16 és Gyulai Pál 17 osztályelnökök és Szily Kálmán 18 főtitkár foglaltak helyet. Most fölállt báró Eötvös Lóránt és a következő megnyitó beszédet mondotta: Felséges császár és apostoli király! Legkegyelmesebb urunk! Örömtől dobog szivünk ebben a percben, melyben Felséged közöttünk, a magyar irodalom és tudomány munkásai között megjelenvén, magas kegyének ez ujabb nyilvánításában szentesíti azt a magasztos föladatot, melynek teljesítését a nemzet ránk bizta. Fejleszteni az atyáinktól öröklött nyelvet és irodalmat, hogy az ne csak csengő szavakban, hanem gondolatokban is gazdagodjék és művelni a tudományt, nem szolgai utánzással, hanem a szabad szellem önálló gondolkodásával, ez a mi föladatunk. Nemzeti becsvágyunk pihenést nem enged, egy sorban akarunk haladni a legelsőkkel ama nemzetek között, kiknek szomszédságában őseink immár ezeréves államunkat megalkották. «Magyarország nem volt, hanem lesz» - ezt a jelszót véste be Széchenyi István gróf a Magyar Tudományos Akadémia alapkövébe. Nem feledkezhetünk meg erről ma sem, amikor államunk ezer éves fönnállásának ünneplése közben a multakról emlékezünk, mert érezzük, hogy ez ezer év is. (1848-1919) fizikus, az MTA elnöke (1889-1905), vallás- 17. Irodalomtörténész, író (1826-1909). és közoktatási miniszter (1894). is. Természettudós, nyelvész (1838-1924), az MTA főtitkára 16. Régész (1814-1897), a Nemzeti Múzeum igazgatója (1889-1905). (1869-1894).