Budapest, 1896. II. - Budapesti Negyed 11. (1996. tavasz)
AZ ÜNNEPNAPOK
nal utána indult Budapest fő- és székvárosának bandériuma, a melyet a közönség hangos éljenzéssel üdvözölt. Ezután sorban következtek a megyei bandériumok. Bács-Bodrogh vármegyének nagyszámú bandériumában nagy kedvtelése telt a közönségnek. Meg is éljenezték a hatalmas csoportot. A fotográfusok pedig előszedték apparátusaikat és nyomban megörökítették a pompás jelenetet. Nagy feltűnést keltett a biharmegyei remek bandérium is. (...) Pontban 10 órakor az utolsó díszruhás lovas is eltűnt a vérmezőről és igy az elvonulás legszebb rendben épen egy óra alatt be volt teljesen fejezve. Az elvonulás után az óriási emberáradat minden irány felé tartva, szétoszlott. Az ott maradt mentők pedig elszállították azokat, a kikkel a nagy tolongásban baleset történt. A gyönyörű látványosság felejthetetlen benyomást keltett és a derék budaiak nem győztek eléggé örülni annak, hogy az ünnepség legelső mozzanata az ő falaik között ment végbe. A budai várban. A hódoló körmenet a mint a vár kígyózó utjain fölhuzodott, bekanyarodott a várpalota udvarába, a hol a palota téren ő felsége a király és a királyné előtt elvonult. A király a palota dísztermének a középső erkélyén állott, mellette állott a királyné fekete ruhában, Lajos Viktor főherczeg, Stefánia és Erzsébet főherczegasszonyok. Oldalt pedig az összes Budapesten levő főherczegek állottak. Szemben a palota erkélyével gyönyörű sátor volt fölállítva, melyben a diplomaták állottak nejeikkel, a fő és alkonzulok, az osztrák delegáczió meghívott tagjai, oldalt pedig a főrangú hölgyek egész seregeA lovas bandériumok felvonulása rendkívülien impozáns benyomást keltett. A felséges királyi pár és a főherczegek nagy érdeklődéssel nézték a méltóságteljes, lassú elvonulást. Az egyes vármegyék bandériumai, a mint a király előtt elvonultak, meghajtották a Felséges ur előtt a zászlót. A király pedig minden egyes zászlómeghajtást szívélyes szalutálással viszonzott. A királyné annyira érdeklődött a bandérium iránt, hogy többször távcsővel is nézegette és folyton tett, láthatólag kedvező megjegyzéseket fölséges férjének. A diplomaták és a delegátusok egész hangosan adtak kifejezést elragadtatásuknak. Ez az egész elvonulás leírhatatlanul ünnepélyes volt és felejthetetlen benyomást keltett azokra nézve, a kiket jó szerencséjük e helyre vezetett. A bandérium a palotatérről végig ment a Szt.-György téren, a hol Bánffy Dezső báró főrendházi tag csatlakozott a menethez, mig a többi díszhintók a Dísztéren várakoztak. - Ott voltak csoportosítva a többi díszhintók is, s ott állott csodálatos fényességben, külön hatfogatu díszkocsijába a szent korona, körülötte a középkori pompájú koronaőrséggel, a király képviselőivel, a koronaőrzőkkel, az ország legfőbb digutáriusaival, az egyházfejedelmekkel. Ezek csatlakozása tette a menetet teljessé, - csak aztán, mint némelyek mondják, közel félmilliónyi néző sora között kezdte meg csodálatos útját az uj országházba:
