Budapest, 1896. I. - Budapesti Negyed 10. (1995. tél)

A HÉTKÖZNAPOK

tak fel. Ez az érdekcsoport kedvezményes jegy füzeteket is bocsájtott ki 2 frt 50 krtól 12 forintig, melyekkel a vidékiek étkezhettek, a Vígszínházban és a Wulff-féle czirkuszban pedig díszelőadásokat és másutt egyéb látnivalókat élvezhettek volna. De mi történt? A kongresszushoz egyáltalában nem is készülődtek a tisztelt szélhámos urak. A Vígszínházban és a Wulff-czirkuszban hire sem volt a disz-előadásoknak, s ha a vidéki kartársak látni akartak valamit, ugy szépen elővették pénztárczájukat, mert a 12 forintos jegyfüzetek érvénytelenek voltak. Továbbá, a jegyfüzetek értelmében, étkezni is lehet. Es a tisztelt vidéki kartársaim tekintettel arra, hogy sokat szaladgáltak az érvénytelen jegyek miatt, megéheztek s azt gondolták, hogy ha már érvénytelen a jegy disz-előadásokra, de érvényes az étkezésre. Beültek egyik-másik vendéglőbe, s mikor fizetésre került a sor, elővették az ő érvénytelen „kedvezményes jegyüket" s fizetni akartak, amit persze a vendéglősök nem fogadtak el. S mi történt? A tisztelt vidéki szaktársaim közül többen, kiknek nem volt fölösleges pénzük, kénytelenk voltak értékesebb holmijukat zálogképpen otthagyni, úgymint felöltőt, órát, gyürüt és egyebeket. S kinek ez nem volt, ott kénytelen volt a rendőrség beavatkozni. Tehát mi ez? Nem szándékos csalás ez? És e „geseft vállalat" vezetői azzal védik csalásukat, hogy elaludtak az időt, szép kifogás. S ez az érdekcsoport merte programjába venni a küzdelmet a szocziáldemokráczia ellen. Az elmúlt évben, a midőn az öntudatos kereskedősegédek érdekeiknek megvédésének czéljából szakegyletet alakítottak, ők voltak azok, akik bennünket denuncziáltak, rágalmaztak, szoczialistáknak elneveztek, (bár csak azok lettünk volna) s ebből kifolyólag történt az, hogy szakegyletünk működése beszüntettetett, ily aknamunkákkal foglalkoztak. S ezeknek élén Keresztesi Zsigmond diplomájától fegyelmi uton megfosztott egyén áll. (Igy néznek ki, a szocziálizmus ellenségei). Az öntudatos kereskedősegédeknek kötelességök, hogy e dolgokat a nyilványosság elé hozzák s bemutasák kartásaiknak, a harcz nevében elkövetett szélhámoskodást. L. B. (Népszava, szeptember 19.) Uj nyereségforrás A lehető legenyhébb megjelölése azon dolognak, melyről itt szólni akarunk, és csak gyengéd, érzékeny fülekre való tekintettel választottuk a fenti czimet. Tudunk sokféle kizsákmányolásról, hallottunk az elnyomatásnak százféle neméről, a rabszolgaságnak ezerféle módjáról; de arról, amit egyik szavahihető elvtársunk beszélt nekünk gyalázatos históriákat, arról még nem hallottunk, nem olvastunk, olyant mi még nem tapasztaltuk. De talán a tisztelt hatóságoknak van róla tudomásuk. Talán? Bizonyosan! Merem mondani: bizonyosan. Mert ez a rabszolgaság a hatóságok tudatával és elnézésével áll fönn, ki tudja mióta? Az elnyomott, kizsákmányolt állatokká aljasitott fehér rabszolgák, akikről itt szó van: szállodai szobalányok. Elvársunk esz-