Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Gajáry István: A pesti tanácsi vagyonleltárak 1702-1848

5. Fordította Patachich József. Források Budapest Múltjából I. kötet (1686-1873) Bp. 1971. 31. 6. Az árvaszámtartók hivatali utasítása a BFL IV. 1202/j. Pest v. Tanácsa iratai. Hivatali utasítások (a továbbiakban: Instrukciók) 5. sz. a. találhatók, adataink túlnyomó része is innen származik. Az utasítások egyes tételein belül az iratok időrendben találhatók. 7. Uo. 8. Kovács Lajos: Pest sz. kir. város vezetői (birái és polgármesterei) 1687-től 1790-ig. TBM X (1943) 74-76. 9. BFL IV. 1202/c. Pest v. Tanácsa iratai. Intimata (a továbbiakban: Intimata) a. a. 1813. és Pest-budai hivatali utasítások a XVIII. században. Szerk. Bónis György. Bp. 1974. 99-105. 10. "Az özvegyek és árvák nagyobb biztonsága érdekében és a rosszindulatú gyanúsítgatás ok távoltartására az ez ügyben már többször említett tanács bármiféle elhalálozás esetén gondoskodni fog arról, hogy a tanácsi jogszolgáltatás pecsété alatt zárolják és az erre felesküdött személyek leltárba vegyék az eltávozott fennmaradt javait, nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, azaz a németeknél és magyaroknál éppúgy, mint az egyesült és görög szertartású rác polgárok és lakosok esetében." (Jancsó Éva forditá— sa, amelyért ezúton mondok köszönetet.) 11. A hagyatéki eljárás - jogszolgáltatási jellege ellenére is - a tanács hatáskörében maradt, amit bizonyít, hogy tisztviselői végezték, s minden esetről az eljáró beszámolt, amelyet a jegyzőkönyvekben is rögzítettek. Ezen a helyzeten változtat a szabadságharc után az osztrák törvénykezés és joggyakorlat bevezetése, amelynek részeként a hagyatéki eljárás - elvben - a törvényszékek feladata lett. A gyakorlatban még ekkor sem számolták fel a tanácsi ügyintézés e részét, hiszen - ha kisebb arányban is, de - továbbra is végezte a tanács ezen eljárást. A későbbi kutatás feladata lesz, hogy tisztázza, milyen esetekben maradt meg a tanács eljárási joga, amely - az iratok tanúsága szerint - kb. 1861-ben, a Visszaállított Városi Törvényszék felállítása idején szűnt meg. 12. Mint 6. sz. jegyzet és Bónis i.m. 137. Utóbbi emliti a Sözér Tádé részére, 1751. április 27-én kiadott instrukciót is, mint az emiitettek utolsó ismert átiratát, ezt azonban nem sikerült fellelnünk. BFL IV. 1213/b. Pest v. Kamarási Hivatal iratai. Számadáskönyvek egyes bejegyzései alapján sem sikerült Sözerre vonatkozó adatot találnunk, bár Schmall Lajos: Adalékok Budapest székes főváros történetéhez (Bp. 1899) c. munkája I. köt. 233. is emliti, mint aki 1751-ben nyerte el e hivatalt. A számadáskönyvek tanúsága szerint 1751 végéig Joh. Mich. Krines látta el e tisztet, a következő hónapokra szóló kötet pedig Gregorius Stojkovics nevét jelzi, akiről viszont - e poszt viselőjeként - Schmall nem tud. Ugyanő az I. köt. 108. téves adatokat közöl a fizetésekről is. Szerinte 1748-ban és 1773-ban 250, 1798-ban és 1823-ban 400, 1848-ban pedig 600 forint volt az árvaszámtartó (később árv'aatya) éves fizetése, ezzel szemben 1748-ban még csak 150, 1754-ben 200, 1770-ben 300 forintot jegyeztek be a számadásba, s csak 1794-ben érte el az évi fizetés a 400 Ft-ot. 13. A Szlávy-féle utasítást ld. Instrukciók No. 1. és Bónis i.m. 105-114. A tárgyunkhoz tartozó, 26. sz. mellékletet utóbbi nem közli, dolgozatunk lezárásakor az árvaszámtartói (5. sz.) utasítások között volt fellelhető. 14. E területek korábban is a város tulajdonában voltak, de főként mint mezőgazdasági megmüvelésü földek, igy csak tulajdonjoguk szempontjából tartoztak az igazgatás és adminisztráció érdekkörébe. 15. "Bizonyított halálesetnél a biró egy esküdt mindenkori bevonásával, pecsétjükkel, egy ideiglenes zárlatot adjon ki, de a tanácsnak, vagy ha maga nincs összeülve, a polgármesternek mindenkor, mielőbb részletes jelentést készítsen." - Vö. Instrukciók 18. 16. Az árvahivatal felállításának, működése kezdetének idejéről nem rendelkezünk feltárt adattal. 17. Valószínűleg az árvaszámtartó későbbi elnevezése, csak a 19. sz.-ban, annak helyén említik, a számtartói elnevezés már nine? használatban. 18. A választó polgárok számáról e bizottságban rendeleti előírást nem ismerünk, számukban és személyükben nagyon gyakran változtak. Az egyes üléseken általában 4-8 jelent meg közülük.