Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Szerényi Imre: Tíz éves az Országos Vízügyi Levéltár

Szerényi Imre TÍZ ÉVES AZ ORSZÁGOS VÍZÜGYI LEVÉLTÁR Előzmények Hivatalosan - intézményként - a Vizügyi Levéltár 10 éve működik, ugyanis a Kulturális Minisztérium 1977. febr. 17-én járult hozzá, hogy a vizügyi ágazat államigazgatási szerveinek, intézményeinek, vállalatainak működése során keletkezett és a jövőben keletkező történeti és ügyviteli értékű iratai őrzésére, feldolgozására és kezelésére szaklevéltárat létesítsen. A Levéltár - mint iratanyag - keletkezése sokkal korábbra vezethető vissza, "...a Helytartótanácsnak a hajózásról szóló rendeleteiből és utasitásaiból, továbbá a tervrajzokból és vizitérképekből egy lehetőség szerint teljes gyűjteményt kell létrehozni és saját hajózási levéltárat felállitani. .." A Helytartótanács 1822. márc. 19-i rendelete szerint. Nagy szerénytelenséggel innen lehet eredeztetni az Országos Vizügyi Levéltár keletkezésének történetét, az igazság valójában az, ekkor jelentkezik először az igény: gyűjtsék egy helyen a vizmüépitésre és folyamszabályozásra vonatkozó terveket, térképeket, iratokat. Akkoriban a "vizügyeket" a Helytartótanács "Directio in hydraulicis et aedilibus", 1845-től pedig a "Vizi és Epitészeti Igazgatóság" nevén szereplő országos hatáskörű szerve irányította. E szerv hajózási osztálya foglalkozott a hajózási akadályok eltávolittatásával, a kanyarok átvágásával, a sziklák robbantásával, a folyómedrek változásainak nyilvántartásával, a hajóvontató utak javításával, a folyók mélységének rendszeres mérésével. A Duna tisztítására az Igazgatóságnak külön kotróhajói voltak. A kisebb f oly óknál a szabályozási munkák álltak előtérben. A vizmü osztály készítette a folyószabályozási, árvízvédelmi, parterősitési terveket, ennek kapcsán részt vett a folyók felmérésének és térképezésének munkálataiban is. Az osztály feladata volt még a csatornázási tervek kidolgozása, a kamarai és alapítványi birtokok belvizlecsapolási terveinek elbírálása. Érthető, hogy e munkálatok során hatalmas értékű terv, térkép és iratanyag halmozódott fel, amelynek egységes kezelésére a fenti utasitás tette az első kisérletet 1822-ben. 1845-ben az anyag kezelését már külön személyzet végezte és az összegyűlt térképek "értékét" több százezer forintra becsülték. Ahhoz azonban, hogy a "vízügyek kormányzása" során keletkezett óriási történeti dokumentációt újra egy "egységként" kezeljék, hosszú időszaknak, pontosan 155 évnek kellett eltelnie. Volt gazdája a Közmunka- és Közlekedésügyi, 1889-től a Földmivelésügyi Minisztérium, a Vizrajzi Intézet, majd 1952ben a dokumentációt kettéválasztották, a térképek jó része és a feudáliskori