Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Böőr László: A 200 éves Pest megyei Levéltár

A polgári forradalom idejére a vármegye levéltára, amely a legkorábban kialakult szakhivatal, feladatát önállósággal, hozzáértő levéltárnokai irányításával látta el. A nemesi vármegye büszke volt levéltárára, működésének feltételeit biztositotta. Levéltári Hivatal a polgári korban A szabadságharc leverését követő önkényuralom első intézkedéseivel fokozatosan átszervezte a megyei közigazgatást. Uj hivatalokat szerveztek, amelyek önálló szakhivatalokká fejlődtek. A közigazgatás jelentős átszervezései következtében kedvezőtlenné vált a vármegyei levéltár helyzete. A közigazgatás Bach-kori átszervezése következtében a levéltár irataira, mint nemesi birtokjogok dokumentumaira csak a feudalizmus felszámolásánál volt szükség (ld. úrbéri perek). A levéltári iratok ügyvitelt elősegítő feladata jelentősen csökkent. 1850. jún. 30-án a Pest-Budai katonai kerület parancsnoka utasitást adott a megyei levéltárban őrzött, a magyarországi forradalmakkal kapcsolatos iratok megsemmisítésére. Gerlóczy Imre főlevéltáros azonban kijelentette, hogy ilyen jellegű iratok a megye levéltárában nem találhatók. 29 A vármegye korábbi "legfőbb kintsé"-t - értéktelennek tartott iratai miatt - selejtezés és rendezés cimszó alatt akarták megsemmisíteni. Gerlóczy azonban ezt is megakadályozta.

30 Hasonlóan nem hajtotta végre azt a kormányrendeletet, amely a megyei levéltárak számára kötelezővé tette az iratok közigazgatás és törvényhozás szerinti szétválasztását. 31 Az abszolutizmus és a centralizáció hivatalainak hihetetlen mennyiségű iratanyaga, többnyire rendezetlenül, ömlesztve zúdult ezekben az években a levéltárba. A megyei szakhivatalok iratai mellett a megyei közigazgatás részének tekintett járási szolgabírói és járásbirósági hivatalok iratait is a megye levéltárában helyezték el, igy a korábban mintaszerűen rendezett PestPilis-Solt megyei levéltár újabbkori "irománycsomagokkal túltömötté"

32 vált. Ezekben az esztendőkben kutatott levéltárunk anyagában Thaly Kálmán, Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor és Galgóczy Károly. Az 1870-es években a vármegye még igyekezett biztositani az iratok elhelyezését: összesen 2 nagy terem és 7 kisebb terem, mint raktár szolgált a kb. 700 f m iratanyag elhelyezésére. A megyei levéltár helyzete azonban ezt követően súlyosbodott. Az 1874-ben felállításra került Magyar Országos. Levéltárat egyértelműen a történetkutatás felélénkülése, a történeti források Őrzésének és biztonságának igénye hivta életre, de ez az igény még nem jelentkezett a vármegyei levéltárnál, melynek feladata jórészt kimerült az ügyvitelhez már nem szükséges iratok őrzésében és a közigazgatáshoz szükséges korábbi iratok előkeres és ében. A kedvezőtlen jelenségek Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye levéltáránál 1880 körül figyelhetők meg. Ekkorra az 1849-1871 között működött szervek tetemes mennyiségű iratai már levéltárba - illetve a levéltár pincéibe kerültek. Nehézséget jelentett, hogy a levéltárat, a régi iratok tárát, és az irattárat nem választották szét.

33 Mindenképpen jellegzetes tipusa volt kora levéltárosainak a nemességkutató Kőszeghy Sándor, aki 1896-1919 között volt a vármegye főlevéltárnoka. Kétségtelen, hogy Kőszeghy nemességkutatásai ráirányították a figyelmet a levéltárban őrzött rendkivül gazdag forrásanyagra. Kőszeghy lelklis méretes -