Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Nagy István: Visszaemlékezések a Fővárosi Levéltárban eltöltött szolgálati időről (1945-1948)

ki. Mindketten a Magyar Dolgozók Pártja tagjai voltak, Miliők Éva alapszervezet -párttitkár is. Rajtuk kivül egyébként a levéltár dolgozói között többen tagfái voltak a szociáldemokrata és a kommunista pártnak, fó'leg a más fővárosi intézményekből a levéltárba áthelyezett alkalmazottak rendelkeztek párttagsággal. A főváros egyes intézményeinél ugyanis szinte kötelezővé tették a belépést. A két munkáspárt egyesülése után bekövetkezett tagrevizió során a pártból többeket kizártak, ezek között volt az elbocsátott Bánrévy és Belitzky is. A szerző saját levéltári tevékenysége Katonai szolgálata miatt 1944 januárjától 1945. jún. 5-ig - ekkor napidíjas hivatalnok volt - nem vett részt a levéltári munkában. Visszatérése után a régi személyzeti státus szerint a fővárosi X. fizetési osztály 3. fokozatába segédlevéltárossá nevezték ki. Az első hetek a levéltári munka megismerésével teltek el, azután hamarosan kialakult munkaköre. Mivel rajta kivül a két fiatal levéltári alkalmazott (Lakatos Ernő, Turányi Kornél) hadifogságban volt, egyedül rá hárult a levéltári munka igen prózai és kevés fantáziát kivánó feladata, a bazilikái raktárban mint a közigazgatás, mind a kutatószolgálat részére szükséges iratok szerelése és reponálása. Ezt a munkát ezelőtt szintén a legfiatalabb levéltárosok végezték, de hathatós altiszti segitséggel. Akkor egyedül kellett ellátnia. A munkaerkölcs a háború után igen laza volt, senki sem akart a Bazilikába átmenni, még az altisztek sem. A demokratikus változások téves értelmezése miatt egyes dolgozók humoros izü megjegyzések kíséretében tagadták meg tőle a segitséget. Később kiderült, hogy nem is annyira a munkától, mint inkább a bazilikái pincétől "fáztak". Tizórai vásárlásra, levelek, akták kézbesítésére továbbra is készségesen elmentek. Csupán az igazoló bizottsági, az ipartestületi iratok voltak kivételes helyzetben. Ezekből ugyanis sok másolatot adtak ki, s a másolatok kiállításához szükséges iratok szerelése és reponálása, főleg a másolati dijak miatt, kis "mellékest" is biztosithatott. Kovács Lajos főlevéltáros, a levéltár vezetője, más munkát is adott neki. Ot bizta meg azzal, hogy a bazilikái iratanyagról csomójegyzéket készítsen a raktári helyek (oszlop, polc) pontos feltüntetésével. Ehhez hozzá is kezdett. Később e munkát, mivel a szerelések és reponálások idejét erősen lefoglalták, nem tudta folytatni. Ezt a felmérést - mivel ehhez "összlevéltári" tevékenység kellett volna - egyedül nem is tudta volna elvégezni. Természetesen az iratcsomókat, köteteket jegyzék nélkül is meg kellett találnia. Többször maga is csodálkozott azon, hogyan tudott a bazilikái iratrengetegben eligazodni. Pedig először az iratok néha szokatlan latin és német nevével is tisztába kellett jönnie. E kissé sanyarú helyzet ellenére sem gondol rossz szivvel azokra az időkre. A levéltári anyag megismerését, titkainak felfedését számára ez az időszak alapozta meg. Ekkor tanulta meg azt, hogy a levéltári raktárakban a kutatómunkához bizonyos fizikai állóképesség is szükséges. Tudományos munkájával kapcsolatosan kedvezőtlen körülmény volt az, hogy doktori értekezése témájának (A mezőgazdaság Magyarországon az abszolutizmus korában. 1849-1867. Bpest. 1944.) további kutatására a fővárosi levéltár kevésbé volt alkalmas, mert iratanyaga csekély agrártörténeti forrásanyagot tartalmaz. Igy agrártörténeti kérdésekkel csak mellékesen, szabad idejében, hivatali időn túl foglalkozott.