Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Nagy István: Visszaemlékezések a Fővárosi Levéltárban eltöltött szolgálati időről (1945-1948)

Egyéni tudományos célkitűzései szerint azonban maga sem kivánt csupán az előbb emiitett témához kapcsolódni. Ugy vélte, hogy doktori értekezése jó kiindulás lehet tágabb körű gazdaság- és társadalomtörténeti kutatások folytatására is. Ilyen távlatban Budapest története számos lehetőséget tartogatott számára, amelyeket a későbbiek folyamán (csak 1955 után) ki is használt. Közvetlenül a háború utáni években azonban csak alkalomszerűen, nem rendszeresen nyúlt várostörténeti kérdésekhez. Igy pl. a Budapest c. folyóiratban rövid tanulmányt tett közzé Budapest lakás Ínségéről a dualizmus éveiben. A fővárosi közgyűlés ezzel kapcsolatos politikai vitái a fővárosi tanács szociálpolitikai ügyosztályának felállítását eredményezték. A tanulmány a székesfőváros "szociálpolitikájának első lépéseiről" ad számot. Bizonyos témákkal hivatali utasításra kellett foglalkoznia. Voll ido, amikor Budapest középkori okleveleinek másolataihoz készitett regesztákat. A levéltár 1946-tól kezdve hozzálátott az 1848. évi centenárium megünneplését előkészítő kutatásokhoz. Ennek kapcsán, Niklai Péter irányításával, az 1848/49. évi lajtromozatlan és egyéb segédletekkel nem rendelkező iratok átnézése, kicédulázása lett a feladata. Ebben az időben a Századok és a Levéltári Közlemények részére is több könyvismertetést készitett agrártörténeti és várostörténeti munkákról. Ezek nagy része azonban - a kiadási nehézségek miatt nem jelent meg. 1946 decemberében változás történt addigi munkakörülményeiben. Az Országos Ösztöndíjtanácstól Szekfü Gyula javaslatára Franciaországba szóló külföldi tanulmányi ösztöndíjban részesült. Ennek segítségével 1946. december 15-től 1947. augusztus 15-ig Párizsban időzött. A fővárosi tanács az illetékes minisztérium javaslatára rendkívüli szabadságot biztosított számára. Párizsban több egyetemen, illetve főiskolán (Sorbonne, École pratique des hautes études, École nationale des sciences politiques) előadásokat hallgatott az újkori európai gazdaság- és társadalomtörténet köréből. A nagy könyvtárakban az erre vonatkozó külföldi történeti irodalmat tanulmányozta. Bár az ösztöndijat gazdaság- és társadalomtörténeti kérdések vizsgálatára nyerte, a levéltárak megismeréséről sem feledkezett meg. Meglátogatta Párizs város levéltárát, az Archives Nationales-t. Tanulmányozta a párizsi levéltári főiskola (Ecole des chartes) működését is. Erről a főiskoláról később ismertetést is készitett, de ez sohasem jelent meg. A szakfolyóiratok 1948 után nem voltak hajlandók nyugati levéltári főiskolával foglalkozni, mert - akkor úgy vélték ez nem segiti elő a szocialista levéltárügy fejlődését. Franciaországból való visszatérése után munkakörülményei annyiban változtak, hogy Turányi Kornél majd Lakatos Ernő, akik a hadifogságból addigra már visszajöttek, megosztoztak vele az iratcsatolási, reponálási munkákban. A felszabadult ido alatt többet foglalkozhatott az 1848/49. évi centenárium kutatásaival. Levéltári tevékenysége a közigazgatási szerelések és reponálások területéről kissé áttolódott a kutatószolgálat körére. Ebben az időben kapcsolódott be az anyakönyvi másolatokkal kapcsolatos munkába is. Bizonyos tevékenységet a levéltári munka majdnem minden ágában folytatott. Lakatos Ernővel pl. ellenőrizte az igazoló bizottsági és más levéltári iratokról kiadott másolatokat. Kivette részét az utcaelnevezésekkel, utcanévtáblákkal kapcsolatos kutatásokban, s valamiképp közreműködött a levéltár által készitett mindenféle tudományos szakvélemény (pl. a diszpolgárságok felülbírálása) elkészítésében is. Mint említettük, a Nemzeti Múzeumban létesitett centenáris kiállitás támogatásában a levéltár részéről Niklai Péterrel és Lakatos Ernővel együtt vett részt. E munka során több alkalommal kiszálltak az Országos Levéltárba és a Nemzeti Múzeumba.