Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Nagy István: Visszaemlékezések a Fővárosi Levéltárban eltöltött szolgálati időről (1945-1948)

ft tery-Emlékkönyv. A kamarai adminisztráció és a budai polgárok 1694. évi viszálya. Tanulmányok Budapest Múltjából. Bp. 1940.) pl. élesen belevilágit a török uralom utáni un. neoacquistica korszakba, nemcsak Buda történetét, hanem az országos történetet illetően is. Nemcsak a várostörténeti értekezések elkészitésénél, hanem a magyar kamara iratainak ismertető' leltározásánál is jól fel lehetett használni az értekezések eredményeit. A török uralom utáni évekre szintén értékes adatokat nyújt Bánrévy György, Az első' hivatalos intézkedések a visszafoglalt Budán 1686-ban. (Tanulmányok Budapest Múltjából Bp. 1936.) c. tanulmánya. Közli a Werlein István budai kamarai inspektornak adott instrukciót, amely a bécsi udvar újszerzeményi politikájának egyik alapvető dokumentuma. A levéltár többi dolgozójának (Baraczka István, Horváth Gyula) tanulmányait is ez a szakmai gondosság jellemzi. Mindez felkészülés lehetett a "Budapest története" megírására, amely - mint már mondottuk 1945 eló'tt nem valósult meg. A főváros történetének feltárásában széles körű munkásságot fejtett ki Gárdonyi Albert, aki 1914-ben lett a fővárosi levéltár vezetője. Az ő igazgatósága idején sokat nőtt a főlevéltáros (igy hívták akkor a levéltár vezetőjét) hivatali tekintélye. A főlevéltáros a fővárosi közgyűlés tagja lett, és a polgármesteri ügyosztályokkal egyenrangú, csak a polgármester alá tartozó, önálló szakhivatal élén állt. Addig a levéltár egy ügyosztály alá tartozott. A főlevéltáros, a tanácsnokokkal együtt, a fővárosi Hl. fizetési osztályba volt besorolva, s igen komoly fizetést húzott, a legnagyobbat, amit levéltáros akkor Magyarországon kapott. Gárdonyi tekintélyét az is növelte, hogy cimzetes nyilvános rendkívüli egyetemi tanár volt. Vezetése idején lehetőség nyilott a levéltári személyzet növelésére és a levéltárnak nyújtott anyagi eszközök bővítésére is. Gárdonyi már fővárosi hivatalnokoskodása első éveiben nagy- szorgalommal látott hozzá Budapest történetének kutatásához. Munkásságát, mivel a főváros története akkor a magyarországi történetkutatás elhanyagolt területe volt, úttörő jellegűnek kell minősítenünk. A Századok folyóirat 1916-ban közölte "Buda város közigazgatása és közgazdasági viszonyai a XVII. század végén" c. tanulmányát, amely Gárdonyi egyik legjobb munkája és nélkülözhetetlen a főváros török uralom utáni történetének megvilágositásához. Az előző évben, 1915-ben jelent meg szintén a Századok folyóiratban "Javaslat a szövőipar meghonosítására, a XVIII. századi Budán" c. közleménye. Buda helyrajzával, településtörténetével foglalkoznak "A Krisztinaváros településtörténete (Tanulmányok Budapest Múltjából III. Bp. 1934.). A budai hegyvidék első nyaralótelepei (Tanulmányok Budapest Múltjából II. Bp. 1932.)" c. értekezései. Épitéstörténeti adalékokat nyújt "Budai köz építkezések a XVII. század végén (História. Pest-budai Emléklapok. 1928.)" c. tanulmánya. Pest történetére vonatkozólag a legjelentősebb tanulmányok "Pest város újjátelepitése a török hódoltság után. (Föld és Ember. 1926.), "Pest város keleti kereskedelme a XVIII. században." (História. Pest-budai Emléklapok. 1930). Az utóbbi fontos adatokat tartalmaz a Pesten letelepedett balkáni kereskedők (un. görög kereskedők) működésére és a velük kapcsolatos kereskedelmi politikára, a város és a kormányszékek ellenük foganatosított intézkedéseire. A városi hatósági szervezet fejlődésének történetére szintén úttörő jellegű "Pest hatósági szervezetének kialakulása a Szlávy-féle statútumig." (Városi Szemle 1946.) c. értekezése. Fontos adalékokat nyújt mindkét város önkormányzatának fejlődésére a "Budapest közállapotai a 18. század elején." (Városi Szemle 1945.) c. tanulmány.