Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Nagy István: Visszaemlékezések a Fővárosi Levéltárban eltöltött szolgálati időről (1945-1948)

volt idő, energia az ilyen kiadvány megjelentetésére. Pénzt sem biztosítottak a levéltár akkori vezetésének ilyen célra. Pedig eredményekre, nyugodtabb körülmények mellett, lehetőség nyilt volna. Meg kell azonban említeni, hogy a levéltár a kutatások alapján közreműködött a Nemzeti Múzeumban létesitett országos 1848-as centenáris kiállitás összeállításánál. Iratokat biztosított e kiállitás céljára, s egyes munkatársakat (Niklai Péter, Nagy István, Lakatos Ernő) 1948-ban segítségül is adott a kiállitás szervezői részére. Azt is meg kell említeni, hogy a centenáris kutatások, nemcsak a Fővárosi, hanem az Országos Levéltár és a Pest megyei Levéltár iratanyagára is kiterjedtek. Budapest 1848/49. évi történetére vonatkozó dokumentumokat a levéltárakban is keresni kellett, A főváros történetére vonatkozó munkálatok - az 1848. évi centenáris kutatások kivételével - egyelőre megakadtak. A "Tanulmányok Budapest Múltjából" c. sorozat újból való megindítását, Budapest történetének megírását majd 1954-55-ben tűzi ki célul akkor már nem a fővárosi keretek között elcsatolt levéltár, hanem a levéltár hathatós közreműködésével a Budapesti Városi Tanács VB szervezetéhez tartozó fővárosi muzeumok központi igazgatósága. A közreműködéssel kapcsolatos kisebb levéltári kutatások, munkálatok közül kettőt kell még kiemelni. Az egyik a fővárosi díszpolgárok revíziójának a kérdése, a másik az utcaelnevezésekkel, névváltozásokkal összefüggő tevékenység. Az 1848/49. évi szabadságharc leverése után Pest és Buda akkori szervilis tanácsa sok olyan személyt tett meg a város díszpolgárává, akik - mint pl. Haynau - a magyarság kimondott ellenségei voltak. Az ilyen diszpolgárságokat, amelyeket egyébként az egykorú tanácsi iratok és a községtanácsi jegyzőkönyvek megörökítettek, a főváros közgyűlése 1945 után törölte. A szakvéleményt ezekhez a törlésekhez természetesen a levéltárnak kellett megadnia. Állandó szakvéleményező munkát végzett a levéltár a fővárosi utcák elnevezésénél, a névváltoztatásoknál. Az utcanevekkel foglalkozó bizottság tagjai között volt a levéltár küldöttje, akinek főleg azt tették feladatává, hogy védje a történetileg kialakult, patinás utcaneveket. Munkája nem mindig járt eredménynyel. A főváros számos régi utcaneve áldozatul esett annak a buzgalomnak, amellyel történeti személyekről válogatás és megfelelő körültekintés nélkül neveztek el utcát, teret. Tudjuk, hogy ez általános betegsége az európai városoknak, fővárosok utcaelnevezésének. Budapest sem volt kivétel. A helyes irányzat az utcák elnevezésénél az lehetett volna, hogy új, névtelen vagy jellegtelen nevű utcákat nevezzenek el hires személyiségekről. Az utcaelnevezésekkel egyébként akkor a főváros művelődési ügyosztálya foglalkozott. A levéltár dolgozói adatokat szolgáltattak levéltári és könyvtári kutatások alapján valamely utcaelnevezésnél szereplő történeti személyre vonatkozólag, ellenőrizték az emléktáblák szövegeit, de részt vettek ilyen szövegek megfogalmazásában is. E munkákat többnyire Bánrévy György, Niklai Péter, a fiatalabbak közül Lakatos Ernő és Nagy István végezték. Az utcaelnevezések mellett a levéltár a műemlékek, régi épületek védelme, megóvása céljából is kifejthetett szakvéleményező tevékenységet. Ennél a munkánál a régi telekkönyveket, Pest és Buda régi építési terveit, a régi térképeket kellett használnia. Az építésügyi osztályok, intézmények gyakran fordultak ilyen esetekben tanácsért, segítségért a levéltárhoz. A fővárosi házak újabb terveit a fővárosi tervtár, a régebbieket (pl. a Szépitési Bizottmány, a budai Építési Bizottmány terveit) a levéltár őrzi.