Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Nagy István: Visszaemlékezések a Fővárosi Levéltárban eltöltött szolgálati időről (1945-1948)

sokhoz többnyire csak a hagyományos segédleteket (mutatókönyveket, iktatókönyveket, számsorkönyveket) használták. Néha sor került ezek kiegészítésére is (pl. a pesti 1848/49. évi tanácsi szám sorkönyvek esetében). Tudományos kutatások, közművelés A levéltári anyag alapján bizonyos kutatások elvégzése, e kutatások eredményeként várostörténeti tanulmányok készitése, a várostörténeti irodalom müvelése 1945 eló'tt is a levéltár tudományos dolgozóinak feladatkörébe tartozott, sőt az egyik feltétele volt a hivatali előmenetelnek, pályafutásnak. Munkaidőt (tervidőt) ilyen célokra rendszeresen ugyan nem biztosítottak, de a munkakörök úgy voltak körülhatárolva, hogy a szorgalmas és törekvő levéltári tisztviselőnek erre jutott ideje. Azt sem vették rossz néven, ha a levéltárosok erre munkaidőn túli órákat is fordítottak. Az igy elkészült tanulmányokat azután különféle kiadványokban, folyóiratokban lehetett elhelyezni (Tanulmányok Budapest Múltjából, História, Történetírás, Városi Szemle, Levéltári Közlemények, Századok, stb.). A levéltárosoktól elvárták, hogy a főváros által kiadott folyóiratokban rendszeresen publikáljanak, sőt részt vegyenek e kiadványok szerkesztésében. (Pl. a Tanulmányok Budapest Múltjából c. sorozat egyik szerkesztője a főlevéltáros volt.) A főváros történetét feldolgozó nagyobb vállalkozásokban is részt vettek a levéltárosok. Igy pl. az 1930-as években megindult "Budapest története" elnevezésű vállalkozásban Kovács Lajos és Bánrévy György a XVIII. századi rész feldolgozására, megírására kaptak megbizást. Valószínű, hogy részben ezzel volt összefüggésben az emiitettek korábbi megbízása egyes budai városrészek (pl. a Vár, Viziváros) történeti topográfiájának elkészítésére. Ezekből a munkálatokból 1945 előtt nem lett kiadvány, a főváros történetéből akkor csak az ókori és a török hódoltság korát tárgyaló kötet jelent meg. Kiadványokat megjelentetni papirhiány miatt már 1944-ben igen nehéz volt. A háborús események után ez a nehézség fennmaradt. Megszűnt pl. a "Tanulmányok Budapest Múltjából" c. sorozat. írni lehetett azonban a Századok, a Levéltári Közlemények c. folyóiratokba, sőt már az 1945-ben kiadott "Budapest" c. folyóiratba is. Ezeket a lehetőségeket több levéltáros (Niklai Péter, Bánrévy György, Nagy István) meg is ragadta. Ez azonban nem vált rendszeressé. A várostörténeti munkálatok céljait a főváros vezetősége és a levéltár már 1945-ben úgy jelölte ki, hogy minél nagyobb lehetőséget biztosítsanak a dolgozó osztályok történetének feltárására és megírására (1945 előtt inkább az épitéstörténeti, várostopográfiai, művészettörténeti és az igazgatástörténeti munkálatok domináltak). Hangsúlyozták, a haladó történeti hagyományok feltárásának a fontosságát is. Ilyen jellegű kutatások elvégzésére jó alkalmat biztosítottak az 1848/49. évi szabadságharc centenáriumának megünneplésével kapcsolatos munkálatok. Ezek a kutatások meg Is Indultak, a levéltár dolgozói, különféle mértékben, többségükben részt vettek benne. A munka vezetője Niklai Péter volt, aki munkaidejének zömét erre a feladatra forditotta. Az átlagosnál nagyobb mértékben működtek közre Bánrévy György és Nagy István. A szorgalmas gyűjtő munka azonban az anyag kicédulázásán kivül más eredményt nem hozott. Kiadvány nem készült a feltárt anyag alapján. Ennek egyik oka lehetett az is, hogy a levéltár vezetésében és személyzeti összetételében épp 1948-ban, politikai okok miatt, lényeges változás következett be. Nem