Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Csík Gergely: Kovács Lajos életéről és levéltári működéséről (1900-1970)

désekkel is, amelyek a levéltár feladatkörébe tartoznak, s egyike lett azok legalaposabb ismerőinek. A "Levéltár adminisztrációja" cimü - a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Kongresszusán felolvasott, majd a Levéltári Közleményekben megjelent - dolgozatában részletesen taglalta a korabeli modern levéltári ügyintézés elveit. Ez évben - 1936-ban - a főváros vezetői elhatározták Budapest összefoglaló történetének jeles történészekkel történő megiratását. Kovács Lajost a harmadik kötet megírásában való közreműködésre kérték fel.

8 Megbizása Buda és Óbuda történeti múltjának 1687-től 1780-ig - Buda főváros vonatkozásában a neoacquistica területhez való tartozás korában (1687-1705), majd az autonómia elnyerésétől Mária Terézia haláláig - terjedő időszakra vonatkozott. E nagyszabású munka meg is kezdődött, de ismeretes, hogy a 2. világháború eseményei miatt a kiadásra nem kerülhetett sor. Az év végén meghirdetett levéltárosi állást megpályázva, Kovács Lajost a polgármester az állásra kinevezte, s a következő esztendő februárjában megbizást kapott a főlevéltárnok állandó helyettesitésére, annak akadályoztatása esetére.

9 Buda és Óbuda történetének megirása mellett a levéltáros különösen érdeklődött a kamarai adminisztráció idején nyilvántartásba vett budai ingatlanok és azok jogviszonyainak állapotát tükröző telekkönyvi iratanyag történeti szempontból való feltárása iránt is. Feltárásukkal párhuzamosan azonban, amint azok rendszere ismertebbé vált, hamarosan bebizonyosodott, hogy milyen jelentősek az 1856 óta fennálló telekkönyvek adatainak kiegészítése és megértése szempontjából is, ugyanis az újabb telekkönyvek szerkesztésénél elfogadták a városi telekkönyvvezetés korából származó dokumentumokat. Az ingatlanok állagának feltüntetéséhez pedig a belsőségekre nézve teljesen átvették a városi telekkönyvekben található területméreteket, s igy a budai ingatlanok történetét a visszafoglalást követő évektől kezdve folyamatosan hiteles és egymással szerves összefüggésben álló dokumentumokban lehetett figyelemmel kisérni, se kutatások eredményeképpen többek között a főváros ingatlan pereiben számithattak perdöntőnek a feltárt telekkönyvi összefüggések. Kovács Lajos tanulmánya a kamarai adminisztráció idején szerkesztett és vezetett telekkönyvekről 1938-ban jelent meg. A fővárosi közigazgatás székhelye 1901-ben lett az egykori Károly-laktanya. Ekkor jelölték ki a főváros közigazgatási iratanyagának elhelyezésére a levéltári raktár- és irodahelyiségeket. Az érvényben lévő szabályrendelet szerint a polgármesteri központi segédhivatal irattára 15 esztendeig őrizte az ügyosztályoktól beérkezett közigazgatási ügyiratokat, az ennél régebbi iratokat pedig a Levéltár vette át és kezelte.

10 Igy az minden esztendő elején mintegy 3-400 iratcsomót volt köteles átvenni az irattártól az átvett iratanyaghoz tartozó segédkönyvekkel együtt. A Levéltár azonban különböző jogszabályok értelmében ezen felül más iratanyag elhelyezéséről is köteles volt gondoskodni (anyakönyvi másodpéldányok, választási névjegyzékek, egyesületi alapszabályok stb.). A harmincas évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a továbbiakban, tervszerű selejtezés mellett sem lesznek elegendőek az 1901-ben kijelölt helyiségek, raktárak.

11 Igy 1939 után a Levéltár nem tudta átvenni a tizenöt évnél régebbi iratanyagot. A főlevéltárnok több izben is kérte a Levéltár helyiségeinek bővitését. A javaslatok során felmerült a Városháza földszinti részén helyet foglaló Házinyomda, valamint a központi irattár helyére való költözés gondolata - azonban e javaslatok a Városháza túlzsúfoltsága és az épü-