Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Csík Gergely: Kovács Lajos életéről és levéltári működéséről (1900-1970)

léten kivül bérbevétel céljára nem kapható helyiségek miatt kivihehetetl en éknek bizonyultak. Az 1942. szept. 4-i első', fó'város ellen irányuló légitámadás után a szak- és tűzbiztonsági követelmények mellett már a légoltalmi szempontok is sürgőssé tették a főváros történetét képviselő iratanyag azonnali biztonságba helyezését. Hamarosan elhatározták a székesfővárosi hivatalok, intézmények és üzemek értékes levél-, terv- és irattári anyagának, továbbá muzeális értékű műkincseinek a repülőtámadásoktól való megóvása érdekében a főváros tulajdonában lévő Szent István Bazilika altemplomának óvóhely céljára történő átalakítását. 1943 május elején megkezdték az épitkezést. Miután az ott rövidesen letétbe kerülő fontos értékeknek a mindennapos közigazgatással kapcsolatban kellett maradniuk, szükségessé vált annak jól működő szervezettel való ellátása. A szervezet "Városháza Légoltalmi Letétgyüjteményo" név alatt, mint levéltári külszolgálatul943 szeptemberében jött létre. Felügyeletével a főlevéltárnokot, vezetésével, -valamint a légoltalmi parancsnoki teendők ellátásával Kovács Lajost bizta=meg a polgármester.

12 Valamennyi ügyosztály számára kötelezővé tették, hogy összes polgármesteri határozat egy példányát a Levéltár e külszolgálata^számára naponta megküldjék. A Levéltárhoz igy érkező határozati példányokat - minden egyéb iratoktól elkülönitetten -s^az ügyirat iktatószáma, mint folyószám szerint kellett gyűjteni, s azokról csupán egyetlen, évente újra nyitott nyitvántartókönyvet vezetni. Kiadás, kölcsönzés és másolás tekintetében ezen 4ratokat egyelőre nem létezőknek kellett tekinteni, mint biztonsági tartalékpéldányt. Kovács Lajos kidolgozta a letétgyüjtemény igazgatási módját.

13 E sürgős munkák közepette került sor sCfőváros igazgatását szabályozó 1943. évi rendelkezés levéltárra vonatkozó fejezetének kidolgozására, melynek előkészítése jelentős részben Kovács Lajos

75

nevéhez fűződik. Ez a rendelet mindeo~=szempontból megfelelt a levéltári munka korszerű követelményeinek, sőt (belyenként felül is multa a korabeli szabályozások szinvonalat. Kimondotta, ^hogy az iratok szakszerű kezelését már a levéltárba kerülésük előtt meg kell oldani, hogy a levéltár feladata a vár őstörtén et irás müvelése és az eredmények közzététele, hogy a levéltár az igazgatási apparátus kérésére egyes ügyekben szakvéleményt ad, bekapcsolódik az utcaelnevezési és nyilvántartási munkálatokba, s végül szabályozta a levéltárosi kinevezés feltételeit. Ekkor növelték a Levéltár tudományos létszámát kilenc főre, s lényegében ekkor alakult ki az a referencia-rendszer, amelynek alapján mindössze csekély változtatásokkal a levéltárak államositásáig működött a főváros levéltára. Külön referenciacsoport lett az 1873 előtti budai, pesti és óbudai iratanyag, továbbá az egyesités utáni évekből átadott ügyosztályi anyag. Elkülönült - már nem tudományos szinten - az anyakönyvi másodpéldányok vezetése, az ú.n. jogbiztositó okmányok kezelése, az ügyfélfogadás, s külön a tudományos kutatószolgálat. Az 1943-ig érvényes szabályrendelet csupán a feladatokat és a létszámot határozta meg, az intézmény belső szervezetére, munkavégzésére előírásokat nem tartalmazott. Ugyanebben az időben készült el Kovács Lajos tanulmánya a levéltári iratanyag selejtezéséről, amelyben a fővárosi levéltárban azelőtt harminc évvel kezdődött selejtezési szempontokat, a munka végrehajtását ismertette, s e tapasztalatok, s további szempontok körültekintő figyelembe vételével hivta fel a figyelmet a korszerű selejtezési munkák elveire, s azok végrehajtására. 1943 decemberében a főlevéltárnok Budó Juszin

14 elhunyta után Kovács Lajos ideiglenes megbizást kapott a Levéltár vezetésére.

15 Megpályázva a