Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

IV. Levéltártörténet - Csík Gergely: Kovács Lajos életéről és levéltári működéséről (1900-1970)

véltárnok javaslatára Kovács Lajos az ideiglenes allevéltárosi cimet megkapta,

4 nem sokkal később a székesfőváros tanácsa őt az allevéltárosi állásra törvényesen megválasztotta.

5 Szorgalmas levéltári munkája mellett már 1928-ban nyomtatásban jelent meg első tanulmánya: a Károlyi-grófok pesti palotájának történetét ismertető munka. Ezt követték sorban a főváros egy-egy történeti helyét, épületét ismertető tanulmányok, a cikkeket egy újonnan meginduló folyóirat, a História közli. A főként levéltári anyag alapján készülő tanulmányokban többek között a mai Keleti Károly és Bimbó utca sarkán álló egykori budai hóhérház, a Kálvin tér 9. sz. alatti hajdani vendégfogadó és kávéház 1734 és 1881 közötti története, a Déli pályaudvar környékén korábban elterülő temető áthelyezésének ügye a vízivárosi polgári temető és a Városmajor közötti területre, valamint az 1695-ben létesült és az 1739-40. évi járványról pestistemetőnek nevezett - az egykori Szt. János és Margit körút között elterülő - temető története is megjelent e folyóiratban. E felsorolt, s majd később publikált munkákat aprólékos gondosság, precizitás jellemzi: szerzőjük minden adatot, mozzanatot értékel, s ezeket az adott témán túl is mutató kiforrott történelmi szemlélettel képes megjeleníteni. Kovács Lajos publikációinak értékét jelzi az is, hogy a Magyar Történelmi Társulat 1934-ben rendes tagjává választja,

6 s egy évvel később a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének megalakulását előkészitő bizottság ellenőrnek jelöli az alakuló közgyűlésre. A fővárosi vonatkozású tanulmányok közlését a Levéltár alapvetően elvárta munkatársaitól, a hivatali előrehaladás tekintetében is meghatározó volt azok szinvonala, értéke. Igy a tudományos munkatársak szabad idejének jelentős részét is a forrásanyagok tanulmányozása foglalta le. Kovács Lajos történészi érdeklődését a török hódoltság utáni városi berendezkedés kérdése foglalkoztatta, s a témakör kutatása során szabadsága alatt többször is felkereste a bécsi levéltárakat. 1936 nyarán hivatalosan is megbizást kapott a bécsi közlevéltárakban végzendő kutatásokra az 1703. évi budai és pesti kiváltságlevelek létrejöttének és érvénybe lépésük körülményeinek tisztázására.

7 E kérdéssel már addig is foglalkoztak egyesek (Schmall Lajos, Áldásy Antal, Gárdonyi Albert), de csak egyes részleteivel, s csupán a fővárosi levéltár anyagát áttekintve - Áldásy az Országos Levéltár anyagát csak kis részben használta fel -, azonban a teljes, tiszta kép nyerése csak az összes, e tárgyra vonatkozó anyag felkutatásával lett volna lehetséges. A kutatások súlypontját Kovács Lajos a Hofkammerarchiv anyagára fektette - amely az egykori bécsi kamara levéltárát tartalmazza 1820-ig -, mivel a kutatott Időszak nagy része alatt - 1686 szeptembere között - Buda és Pest, mint általában az egész neoacquistica terület közigazgatásilag a bécsi udvari kamara fennhatósága alatt állott (a közvetlen igazgatást a Budán székelő kamarai inspekció, majd 1690-től adminisztráció végezte, s ez a szerv volt az összekötő kapocs a városok és a bécsi kamara között). E levéltár, majd a Staatsarchiv és Kriegsarchiv e vonatkozásban szerényebb iratanyagának kutatása során teljes részleteiben kirajzolódtak a privilégiumok kibocsátásának és megvalósításának addig pontatlanul ismert körülményei. Az év során Kovács Lajos rendezte a Buda visszafoglalásának 250. évfordulóján kiállitásra kerülő levéltári anyagot. Addigi levéltári munkássága során történeti kutatásai mellett behatóan foglalkozott mindazokkal a szakkér-