Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

III. Levéltári munka - Lenkei Valéria: Egy levéltári kiállítás története

több pártalapszervezet itt tartotta november 7-i ünnepségét, s a Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága is megtekintette kiállításunkat. (Szó volt az esetleges kikérésről, ami végül ig nem történt meg.) A kiállításról fontos, hogy mások véleményét megtudjuk, azt, hogy a betéró'knek hogyan tetszett: ezért nélkülözhetetlen a vendégkönyv. Véleményem szerint a kiállitás gyöngéi voltak, nagy eró'ket, sok energiát fektettünk be, de nem keltettük fel igazán a nagyközönség érdeklődését. A kiállításra került anyagok bemutatása nem ütközött semmilyen korlátozó szabályzatba (LÜSZ 130. 131. §),

4 ezért ezt a lehetőséget jobban ki lehetett, s kellett volna használni, hogy a kiállitás betöltse a kitűzött ismeretterjesztő, oktató-nevelő célját, de még arra is megfelelt volna, hogy alapismeretek megszerzésében segítsen!

5 A kiállítás részletes elemzése Kiállításunk - melyet a "Munkáshatalom megvédése, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megszervezése" 30. évfordulójára rendeztünk, nemcsak az 1956-os eseményekkel foglalkozott szorosan. A kiállítást az 1956-os eseménysorozaton túlmenően szélesebb időhatárok között rendeztük meg: a népi demokratikus kornak nagy vívmányaival, majd a törvénytelenségek, a személyi kultusz éveinek bemutatásával indítottuk, majd dokumentáltuk a párt által a hibák kijavítására meginditott folyamatot, melynek első állomásai az 1953 júniusi határozat és az új kormányprogram voltak. Ezt követően bemutattuk az 1955-ös negativ fordulat, a hibák kijavítására illetve ennek megakadályozására történő eseményeket. Fontosságával kiemelkedik ezekből a döntő változást jelentő XX. szovjet pártkongresszus és az MDP 1956 júliusi határozata. Szemléltettük a dogmatikus vezetés eltávolítására a becsületes pártellenzék által indított akciókat, valamint az ellenforradalmi belső és külső erők aktivizálódását. A kiállitás zömét az 1956. okt. 23-ával kezdődő tüntetés, a rohamos jobbratolódás, a revizionista tehetetlenség, az ellenforradalom nyilt színrelépése, a párt elszigetelődése, majd az MSZMP megalakulása és az új forradalmi központ fellépését követően kibontakozó eseménysorozat ábrázolása képezte. Ezt a történelmi szakaszt az 1957. máj. 1-jei budapesti felvonulás sikerével zártuk. A kiállitás harmadik fő részében a szocialista konszolidáció gyors kibontakozását demonstráltuk, lezárva a folyamatot az 1962 augusztusi párthatározattal és az MSZMP novemberi VIII. kongresszusával, mely összefoglaló értékelését adta a másfél évtizedes fejlődésnek. A kiállitás tehát az országos eseményekre épült, de ezen belül elsősorban a budapesti történéseket állította középpontba. Hazánk története a 20. sz.ban egyébként is elválaszthatatlan fővárosunk, Budapest történetétől. Tematikánkban számba vettük az első évtized eredményeit, többek között az 1949. évi 20. törvény (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya), a Budapest Főváros Képviseleti Bizottságának 1950. jan. 26-i alakuló gyűlésének jegyzó'könyv-másolatának kiállításával, melyben a képviseleti bizottsági tagok (27 0 fő) megválasztásáról tanácskoztak. Számba vettük a tanácsok működésének dokumentumait pl. az 1950. évi 1. törvény részletével, a Budapesti Városi Tanács alakuló ülésének, a tanács-