Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

III. Levéltári munka - Pesti Lászlóné: A fővárosi levéltári könyvkötészet kialakulása és másfél évtizedes tevékenysége

tarozás károsító kihatásainak ellensúlyozására valamilyen szervezett iratvédelmi tevékenység megkezdésére került volna sor. Sőt a II. világháború várható pusztitásai elől a Bazilika pincéjébe menekített iratanyag - eredeti helyére visszahozható nem lévén - a nedves, piszkos és széndioxidos helyiségekben tovább rongálódott. Az 1970-es tanácsi felülvizsgálat nyomán világossá vált, hogy az iratanyag védelme érdekében hatalmas volumenű állagvédelmi tevékenység beinditása szükséges. A levéltár nem rendelkezett önálló iratvédelmi bázissal, s kezdetben az e célre rendelkezésre bocsátott anyagi eszközök is rendk

? ül szerények voltak. A levéltár új vezetése előtt egyértelműen tudatossá váit - miután a külső, más szervekkel végeztetett iratvédelmi munkák drágáknak, minőségileg kifogásolhatónak és főleg a teendőkhöz képest elégtelen kapacitással rendelkezőknek bizonyultak, - hogy mielőbb saját állagvédelmi műhelyek felállítása szükséges. A kedvezőtlen raktári állapotok romboló hatása különösen erőteljesen jelentkezett az Iratok között található különféle könyv any ágban. Ezek között - a történeti, pótolhatatlan visszakeresési lehetőséget nyújtó ú.n. segédkönyvek mellett - igen sok volt a művészi értékűnek is tekinthető kötet. Különösen a 17-18. sz.-beli bőrös kötetek rendbehozatala bizonyult nem csekély szakmai tudást feltételező bonyolult feladatnak. Ez a gond azért is bizonyult egyre súlyosabbnak, mert a csökkenő volumenű pénzügyi ellátottság mellett egyegy kötet rendbehozatala külső munkavállalóknál többezer forintos számlákat eredményezett. 1975 előtt csaknem 100 Ilyen régi kötet felújitását sikerült realizálnunk. Majdnem 1000-re tehető pedig az iratanyaghoz tartozó, olykor a használattól teljesen tönkrement segédkönyvet köttettünk be egyszerű körbevágás és védőkötés módszere alapján. A levéltár iratvédelmi részlegeinek kiépítése A külső munkavállalókkal kapcsolatos eljárás bonyolultsága, a kapacitáshiány, stb. továbbá az egyre gyorsulóbb méretű állagromlás jelei arra késztették a levéltár vezetőségét, hogy megsokszorozza erőfeszitéseit a saját iratvédelmi bázis létrehozására. 1971-től már működött a reprográfiai műhely - amelynek egyéb célok mellett volt bizonyos iratvédelmi funkciója is - s a sikeresnek bizonyuló kezdet nyomán határozott lépések történtek a levéltár fenntartónál a könyvkötő, mikrofilmező és restauráló műhelyek létrehozására, nevezetesen megfelelő helyiségek és munkagépek biztosítására és a kellő dolgozói létszám státusainak megszerzésére. Jó alkalmat kinált a kezdetben ideiglenes raktári funkció létrehozásának céljával induló Heinrich utcai templomépülettel kapcsolatos koncepció-váltás. Miután az új központi levéltári épület beruházása nem indult be, a Heinrich utcai felújitás és átalakitás munkáit végleges jelleggel lehetett folytatni. Igy nyilt lehetőség arra is, hogy a három iratvédelmi műhely számára is megfelelő hely legyen biztositható. Eredménynyel jártak a gépbeszerzési és létszámbővítési erőfeszitések is.