Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

III. Levéltári munka - Pesti Lászlóné: A fővárosi levéltári könyvkötészet kialakulása és másfél évtizedes tevékenysége

III. LEVÉLTÁRI MUNKA Pesti Lászlóné A FŐVÁROSI LEVÉLTÁRI KÖNYVKÖTÉSZET KIALAKULÁSA ÉS MÁSFÉL ÉVTIZEDES TEVÉKENYSÉGE Bevezetés Amióta az emberi társadalom fejlődésének során oda érkezett, hogy bizonyos jogokat, döntéseket, történéseket írásba foglalt és külön e célra létesitett helyiségekben megőrzött, azóta ismertek az egybekötött vagy összefűzött kemény boritólemezek védelme alá helyezett irásos, majd nyomtatott anyagok, a kötetek és a könyvek. Érthető, hogy az iratőrzést, kezelést végző tudományos felkészültséggel rendelkező archivariusok és más irattárosok mellett megjelentek az irattári munkálatok területén az első "mives" szakemberek, a könyvkötők is. A kezdetben, megrendelésre évente néhány kötetet készitŐ külső mester csakhamar rendes munkatársként került be az iratőrző intézmény kötelékébe, mig napjaink korszerű levéltáraiban az évezredes fejlődés eredményeképpen már a modern technika minden eszközével felszerelt könyvkötő műhelyek működnek. E sokféle új géppel gazdagon ellátott munkahelyen természetesen már nemcsak egyszerűen könyvet kötnek, hanem komplex tevékenység útján a megmunkálásra átadott köteteken valamennyi iratvédelmi munkafajtát - feladatot elvégeznek. Nemcsak kötés, vagy kötésjavítás, hanem tisztitás, ragasztás, papiranyag erősítés, stb. egymást követően a szükséglet szerint kerül elvégzésre. Az irat-, majd levéltárakban érthetően - az állati rágcsálók, tüz, stb. ellen védelmet nyújtó tárolóeszközben, az iratőrző ládákban vagy kazettákban való elhelyezésen túl - az első tudatos iratvédelmi tevékenység a dokumentumok bekötése vagyis a könyvkötészet volt. A mi levéltárunk egyik elődje, a pesti levéltári hivatal részére 1829-ben kiadott pesti tanácsi rendelet nemcsak a levéltár, feladatait és működését körvonalazta, hanem iratvédelmi előírásokat is tartalmazott. Kimondta, ha az irattáros az iratok nedvesség vagy állati károkozók miatti veszélyeztetettségét észleli, köteles a más helyiségbe történő átvitel, tisztitás, szellőztetés és portalanítás végzésével öntevékenyen és határozottan eljárni. A fizikai veszélyek elleni kötelező védekezés mellett az utasitás kitért az á.n. erkölcsi károkozás, vagyis a lopás, elkallódás, hamisítás és illetéktelen használat károsító tényezői kiküszöbölésének gyakorlati teendőire is. Igy elŐirta a különféle rendszeresen készülő ül és jegyzőkönyvek évfolyamonkénti kötelező beköttetését is. Ezután hosszú évtizedek múltak el anélkül, hogy a kedvezőtlen íratrak-