Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Petri Miklós visszaemlékezéseiből

Mikor oda értünk, mondom, hogy ez Kispest, azt mondja az egyik aki tudott magyarul: Ok nem jönnek tovább, mert Csepelre mennek. Mondom én, hogy ha ezen az úton mennek, nekimennek a német légvédelmi állásoknak. Tudott az egyik magyarul beszélni - azt mondta, hogy ő Temesvártól csinálja ezt. Leadó biztos volt náluk, felderitők voltak, illetve lehettek. Mondom gyertek velem, én megmondom melyik utcán mehettek. Ugy, hogy elhoztam egész Kispest közepéig a piacig ó'ket. A piac előtti utcán azt mondtam. Itt induljatok el és menjetek, de mindenütt vigyétek a csomagot magatokkal. Hogy mi történt velük, én nem tudom, csak elindultak. Hosszan néztem, láttam, hogy mennek. Nyilván elértek a célhoz, nyilván elérték a céljaidat. Ugyanakkor találkoztam Polyák Jánossal, mert a káposztát elosztottam ott az elvtársaknak a piacon. Egy nagy káposztát vittem és akkor mondta, ha nem lépek ki a Prónai-különitménybol, nem lehetek a kommunista párt tagja. Nohát, akkor nem leszek. Már Bolgár Eleknek elmondtam, hogy engem a szociáldemokrata pártban megválasztottak titkárnak. Azt mondja: ott kell maradni és ott kell úgy intézni a dolgot, hogy alulról nőjjön egy mozgalom a két párt egyesítésére. Nekem megmondta Bolgár Elek, hogy harcnál már tartózkodjam a városházánál. Én oda mentem, miután volt ott ismeretségem, mint a szociáldemokrata párt végrehajtó bizottságának a tagja, többször megjelentem ott kultúrműsorok rendezésénél elintézni az adó lefizetést, meg más egyéb ügyeket. Ismertek ott, és én beszélgettem ezekkel. Igy ért az, hogy jan. 8-án 11 órakor a Chuba alezredes odajött és én jelentkeztem nála. Elmosolyodott, és azt mondja: harasó. O már tudhatott mindenróT és igy lettem én kinevezve Kispest polgármesterévé. 9-én már Csernisov tábornok is megeró'sitette a kinevezésemet. A városházán összehivtam a tanácsnokokat, akik ott voltak a városházán. Azt mondtam nekik: nem érdekel, hogy tegnap milyen eszmei világban éltek, mindenki tegyen maga elé egy tiszta lapot és kezdjen új életet. Senkivel szemben nem fogok retorzióval élni, csak abban az esetben, hogyha a nyilaskeresztes pártnak volt a tagja. Miután tudom azt, hogy senki sem születik sem szocialistának, sem kommunistának, ahhoz évtizedekre van szükség, hogy azzá legyen, és remélem, hogy maguk is azzá lesznek majd. Mindenki végezze el becsületesen úgy a munkáját, hogy a magyar haza ebbó'l boldoguljon. Rövid beszéd volt. S akkor elvittek a pénztárba, kinyitották a pénztárat. Egy fillér nem volt benne, elmondták, hogy a volt polgármester minden iratot öszszecsomagoltatott és nyugatra küldte. Ugy, hogy névsor sem volt Kispest lakosságáról. No mondom magamban rendkivül nagy feladat, és nagy lelkiismeret és nagy humanizmus kell ahhoz, hogy Kispesten az élet meginduljon. A belövések és más egyéb betegség folytán kb. 700 ember halt meg rövid idő alatt, közülük sokan nem a temetőben, hanem kertekben papirba csomagolva voltak eltemetve. Operativ intézkedésekre volt szükség, a fertőző betegségek megszüntetésére. Az orvosokat összehivtam, oltószert nem tudtunk szerezni, tehát igy, bár még Kispest határában harcok voltak, de már mi jan. 9-én a kispesti munkásotthonban Bolgár Elekkel összehivtuk az összes pártok vezetőit és a legérdekesebb, hogy a kommunista párt volt a legutolsó, aki a városházára jött. Jött Polyák János, és mondtam neki, hogy estére legyél a munkásotthonban. Azt mondja ő este nem, mert fél, hogy az oroszok elkapják őt. Mondom, akkor itt és itt találkozunk, mert nálam van olyan igazolvány. De azt mondja, hogy lettél te polgármester? Mondom, azt kérdezd meg a katonai parancsnoktól. Nekem egy előnyöm volt, az, hogy én 1920-ban Bécsben az Arbeitische