Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Kertész István visszaemlékezéseiből

penge gyártást, később a hozzátartozó teflonozó berendezéssel. A borotvapengének abban az időben nagy volt a dollár exportja, ami később csökkent, más szocialista országokban történt hasonló jellegű fejlesztések miatt. Ez konkurenciát jelentett és a nemzetközi piacon az árak csökkenését eredményezte. Uj müanyagfeldolgozó eljárásokra és eddig nem gyártott cikkek bevezetésére is ilyen módon került sor (nagyméretű müanyagcsövek, tartályok, stb.). Ide lehet sorolni a gázkészülékek gyártásánál történt korszerű fejlesztéseket is. Ez abban az időben annál is inkább fontos volt, mert Budapesten akkoriban kezdtek áttérni a lakásokban a gázfűtésre é« ilyen fűtőkészülékeket egyedül a Gázkészülékgyártó Tanácsi Vállalat készitett. Ennél a gyárnál vezették be a készülékek szerelésénél, az úgynevezett MTM rendszert, amelynek lényege az volt, hogy olyan szerelőszalagot alakitottak ki, amelynél az alkatrészek, szerszámok úgy vannak elhelyezve, hogy az asztalnál ülo dolgozónak a legkevesebb mozdulatot kelljen végezni munkája közben. Az NSZK-ban vásárolt licenc alapján jutottunk ehhez a szerelőszalaghoz, és amig ennek a munkábaállitása megtörtént, addig azokat a dolgozókat - főleg nőket - kiküldték Németországba, akik később a szalagon dolgoztak, a berendezés kezelésének elsajátítására. Az új módszer bevezetése ezen a területen rövid időn belül, mintegy 30%-os termelékenység emelkedést eredményezett. Más fejlesztésekre is sor került, de nagyon szigorú feltételeknek kellett eleget tenni, amelyek elsősorban a gyors megvalósításra és munkába állitásra vonatkoztak. Ebben a kisüzemek mozgékonysága, az egyes vezetők rugalmassága nagy előny volt. Az ilyen fejlesztéseknél nem egyszer igen fonák helyzet állt elő: korszerű termelési eszközöket korszerűtlen épületekben helyeztek el, ami nagyon kontrasztos hatást váltott ki. Szólni kell még a "szolgáltatás fejlesztési alap"-ról is. Ezt országosan a Tervhivatal kezelte, osztotta szét a tanácsok között, lakossági szolgáltatásfejlesztési célokra. Ez az összeg - főleg az 1960-as évek elején - Budapesten évi sok tizmillió Ft-ot jelentett. Ebből nemcsak a szolgáltatást végző tanácsi vállalatok részesültek, hanem azok a szövetkezetek és nagyvállalatok is (Gelka, Afit), amelyek lakossági szolgáltatást végeztek. A célok megjelölését az összeg elosztását az Ipari Osztály javaslata alapján a VB döntötte el és azok felhasználásáról rendszeresen be kellett számolni. Az 1968-ban bevezetett új irányítási rendszer a műszaki fejlesztés területén is igen sok újat hozott a tanácsi iparban, nagyon sok új, korszerű gép, termelőeszköz került a vállalatok birtokába. Szociálpolitikai feladatok ellátása, idős és csökkent munkaképességű dolgozók foglalkoztatása, ebben az időben különböző "célvállalatok"-nál történt. A Fővárosi Kefe és Seprőgyártó V. vak és csökkentlátó dolgozók foglalkoztatására, a Fővárosi Bőrdíszműipari V. testi fogyatékosok, nyomorékok foglalkoztatására - mindkét üzemnek voltak bentlakó dolgozói is -, a Fővárosi Műszerkészítő és Javitó V. rehabilitált, gyógyult tüdőbetegek foglalkoztatására, a Fővárosi Kézműipari V. idős és csökkent munkaképességű dolgozó foglalkoztatására szakosodott. Az első három vállalat közös jellemzői voltak a speciális gépek, szerszámok alkalmazása, a csökkentett, napi 6 órás munkaidő, nagy állami támogatás, adó kedvezmények. Ahhoz, hogy a csökkent munkaképességűeket foglalkoztatni lehessen, teljes értékű, egészséges dolgozókat is kellett alkalmazni, szakembereket, vezetőket, olyanokat, akik az anyagmozgatást, nehéz fizikai munkát, irányítást végezték. Természetesen ezeknél a vállalatoknál is fontos