Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Kertész István visszaemlékezéseiből

RÉSZLETEK KERTÉSZ ISTVÁN VISSZAEMLÉKEZÉSEIBŐL Az 1948 márciusi, de méginkább az 1949 decemberi államosítás ok

1 kapcsán sok olyan kis- és középüzem került állami kézbe, amelyeket az akkori ipari szaktárcák nem tudtak kellőképpen foglalkoztatni. 1949-ben a kisüzemek államosításával egyidőben a kormány intézkedést hozott, hogy olyan kisüzemeket is állami kézbe kell venni, vagy felszámolni, ahol a foglalkoztatottak száma nem éri el a tiz főt, de az állammal szembeni kötelességeiket nem teljes itik. Problémát okozott az, hogy ezek átvételére, esetleges felszámolására, állóeszközeiknek hasznosítására nem íioztak létre megfelelő szervezetet, a nagyüzemek pedig erre nem voltak felkészülve. Ennek következményeképpen a használható gépek, berendezések szétszóródtak. A piacokon és az üzletekben az államosított kisüzemek gyártmányai eltűntek, főleg az apró háztartási cikkek. Az államosított kisipar termelésének csökkenése miatt a kiesést pótolni nem tudta és a háború után 3-4 évvel az amúgy is elégteisn lakossági ellátás tovább romlott. A tanácsok megalakulása után elkezdődött a problémái: feltárása és intézkedések születtek a helyzet rendezésére. A Fővárosi Taiács a VB Ipari osztályán keresztül intézkedéseket tett a leállított kisüzemek e^y részének újbóli munkába állítására, a szétszórt és még fellelhető gépek és termelőberendezések összegyűjtésére. A tanácsok működésének első évében az intézkedések hatásának eredményeként öt tanácsi vállalat alakult és működött rb. 250 dolgozóval, kb. 10 millió Ft évi termeléssel. 1951 és 1954 között a legkülönbözőbb szakmákban taráceí vállalatokat alapítottak., és egyre több gazdaságtalanul működő kisüzemet adtak at tanácsi kezelésbe a minisztériumok. A tanácsi ipar íőbb tela lata it később ig/ fogalmazták meg: helyi anyagból, a helyi áruszükséglet kielégítése: a nagyüzemek által nem gyártott közszükségleti cikkek termelése a nagyüzemek álta. nem használt, vagy kiselejtezett gépek, berendezések működtetésével. A közszükségleti cikkek gyártása mellett természetesen a lakossági javításokat és szolgáltatásokat is végezték a tanácsi vállalatok, de a közületek részére is el% nagy volumenben javításokat, takarítást, mosást, stb. teljesítettek. A tanácsi intézkedések nyomán folyó helyiipar fejlesztési tevékenységnek rövid idő alatt jelentős eredményei lettek. 1954-ben 163 tanácsi vállalat működött, mintegy 25-28 000 dolgozót foglalkoztatva, ezek tizenkét iparágat és hatvanöt szakmát képviseltek. A vállalatok nagy száma, sokfélesége szükségessé tette középirányitó szervek, - iparági trösztök és egyesülések - létrehozását. Ez a szervezet sok eredményt hozott, de egyben nehézkessé tette a vezetést. Ebben az időben a legfontosabb feladat volt a termelés növelésén kivül a vállalatok munkájának, termelésének és ügyvitelének jobbátétele, termelési profilok kialakítása, vállalatok profil szerinti összevonása, nagyobb termelési egységek létrehozása.