Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Szemelvények Suhajda József visszaemlékezéseiből

nem csak jó, hanem negativ dolgok is léteztek. Akkor mi még nem láttuk ennek az inditékát... A Sztálin szobor leleplezéséért is a szervezési osztály felelt, hogy jól sikerüljön. Ez ma talán derűs dolog, de arra külön kellett vigyázni, hogy - a mutatóujját emelte a Sztálin - azon a pontban ne akadjon fenn a lepel, amikor a leleplezés történik. Egy külön embert kellett végül beállitani, hogy oldalt húzza a leplet, mert az az első próbán fennakadt. Aztán jött a felavatás, ami jól sikerült. A többi dolgot, azt ismerjük, mi történt. Jobb lett volna talán nem felállítani és fölavatni, dehát akkor még nem tudták, mi legalább is nem tudtuk, hogy itt milyen személyi kultusz van, s ez hogyan hat a tömegekre.... Egy év után kikerültem a Budapesti Pártbizottságról. Spekuláltam akkor, hogy miért, holott én ott bent tisztességesen dolgoztam. Volt azért valami, lehet hogy azért, nem biztos... Hidas István volt akkor a budapesti PB titkár. Aki azelőtt a VIII. kerületnek is volt a titkára, később aztán miniszterelnökhelyettes lett.

21 Onnan, a budapesti PB-tŐl vitték el. Egyszer hivat engem Hidas elvtárs, mint a szervezési osztály helyettesét, hogy "Suhi, ki kell menned a XVI. kerületbe, a régi kerületedbe, mert baj van. Mi baj? Az Ikarusban valamiféle zendülésféle tört ki. Menj ki, nézd meg, hogy mi a baj, és csinálj rendet.. . " Ez 1951 karácsonya előtt volt. Kimentem a kerületi Pártbizottságra, ahol az akkori kerületi titkár ült a pártirodán, én megkérdeztem tőle: "....hogy hát kedves elvtársam, te miért nem vagy az Ikarusban? Mert ott volt a probléma," Azt mondja: "én itt a kapcsolatot tartom, én összekötő vagyok." Nem voltam nagyon elragadtatva. Hát akkor kit, lehet elérni? Mondtam: "hogy szólj Mázi Jóskának," akit én ismertem, régi kerületi illegális harcos volt, majd mi együtt kimegyünk az Ikarusba. Ki is mentünk vele, és a Budapesti Pártbizottság megbízásából, mint osztályvezető helyettes. Óriási csődület a folyosókon. Az akkori törvényes rend szerint elhatározták, hogy az addigi szokásokkal szemben karácsonyra nem fizetnek, hanem csak a fizetési napon, ami jan. 2-án lesz. Ezt be is tartották országosan. Hogy helyes volt vagy helytelen, most nem az én feladatom eldönteni. Akkor ez volt. De ott az Ikarusban sok vidéki dolgozó volt, és ők kérték, hogy nekik kellene pénz. A szakszervezeti titkár megigérte, el fogja nekik intézni, hegy megkapják a fizetésüket. Mondanom sem kell, nem tudta,, hogy mit igért, mert semmiképpen nem tudta elintézni, országos rendelkezés volt, hogy bérfizetés nem lesz karácsony előtt. Hiába ünnep, be kell osztani azt a keveset, ami van. Az emberek pedig fellázadtak. Azt hiszem, Szőcs volt az igazgató, a párttitkár nevére, - már régen volt - nem emlékszem. Rendes, tisztességes emberek voltak. Szőcs igazgatót akkorra már kiszorították az irodájából, bemenekült a pártirodára. A tömeg pedig ostromolta a pártirodát, mi pedig a Mázi elvtárssal, a testünkkel védtük. Ott álltunk, fogtuk az ajtót, hogy ne törjenek be, mert be akartak törni, a vállalati igazgató után, hogy pénzt kapjanak, mert ők sem tudnak hazautazni. Mi akkor Hidas elvtársnak szóltunk, ő üzenetünket továbbitotta a pártközponthoz, hogy valamit tenni kell, mert nem lehet lecsillapítani a felháborodott embereket. Akkor voltak olyan tanácsok, hogy válasszuk külön a kommunistákat. .. Mondtuk, hogy nem lehet különválasztani, mert itt ők is ezt követelik, mert nekik is Ígérték... Mi, akik a helyszinen vártuk a dolgot, kompromisszumos megoldást javasoltunk. Ha fizetést nem is adnak, kapjon mindenki 100 forintot, akkor megoldhatónak látjuk a helyzetet. Nem. Gerő

22 elvtárs nem járul hozzá... Jó. Akkor pedig itt baj lesz. Be is zúzták a pártiroda ablakát, a má-