Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Szemelvények Suhajda József visszaemlékezéseiből

vannak ott jó elvtársak. Mindegyik településnek van vezetője, közülük is jó lenne bárki. De hidd el, akármelyiket tesszük oda, a többi meg fog sértődni. Téged meg, ha jól dolgozol, ha te meghallgatod őket és támaszkodsz rájuk, téged támogatni fognak". Én akkor, emlékezem, azt mondottam: "én ugyan nem tartom magam felkészültnek erre az óriási feladatra, mert még kevés a párttapasztalatom, de azt tudom, hogy ha rám bizzák ezt a dolgot, hogy ha oda kell mennem, én a magam részéről mindent el fogok követni, hogy helytálljak ezen a nehéz területen." így hát kikerültem oda, vadidegenként. Sashalmon, a Bajcsy-Zsilinszky úton egy családi házban volt a pártbizottság. Es a tanács, most nem tudom, hogy az is Sashalmon, vagy tán Rákosszentmihály on működött, ebben most nem vagyok biztos. A tanács elnökét, Zollner Ferenc elvtársat nagyon jól ismertem és nagyon becsültem. Nagyon szerény, rendes ember volt. Mint mondom, egy kis családi házban volt a pártbizottság. Emlékezem még a tulipános udvarra, ami engem nagyon megfogott, meg a cseresznyefákra az udvaron tavasszal.... Ott azokkal az elvtársakkal dolgoztam, akik azoknak a városoknak, községeknek vezetői voltak, igy pl. Almási Ferenccel, Nagy Imrével, Szabadi Istvánnal, aki egy neves, régi mozgalmi harcos volt. Rákosszentmihály on meg kell emlitenem Hlavács József elvtársat, régi kerületi harcost, Gattyán elvtársat, épitőmunkás volt, Mázi József elvtársat, aki a határőrség parancsnoka lett később.

19 Én ezekre az elvtársakra, kipróbált harcosokra számíthattam, együtt végeztük a kerületté való átalakítást. Akkor, öt évvel a felszabadulás után még minden kérdést a pártnál kellett eldönteni. A tanács vezetője tagja volt a párt VB-nek. Mire emlékezem én az akkori időkből? Ha kerületet akartunk kialakítani, akkor kerületi szemmel kellett nézni mindent. Föl kellett oldani azt, hogy eddig volt Sashalom, és ez a világ közepe, Mátyásföld, Cinkota, stb. szintén. Cinkotáról csak egy mondatot. Mindig büszke voltam és ma is büszke vagyok arra, hogy az volt a legtisztább falu. Ott minden szombaton fölsöpörték az egész utcát, úgy, hogy öröm volt végigmenni. Bár most a környezetvédők látnának ugyan igy a Pest környéki falvakban, vagy bárhol másutt ilyen tisztaságot. Tulajdonképpen hét hónapig voltam ennek a kerületnek a titkára, aztán a párt megint máshova állított. Mik voltak a legnehezebb kérdések? Megkapta a kerület a községfejlesztési alapot. Természetesen a párt elő került, hogy mire forditsuk, melyik kerületrésznek mire van legjobban szüksége. Es én tiszta szivvel, őszintén próbáltam dönteni, mert addigra áttekintettük, hogy hol szőrit leginkább az a bizonyos cipő. Es kiderült, hogy tulajdonképpen ennek a nagy településnek, Rákösszentmihálynak a vízellátása csapnivaló. Nem voltak kutak, néhány helyen volt nyomókút, de máshol ellátatlan volt a kerület. Nem volt ivóvizük. A többi községben ilyen gond nem volt. Mátyásföld, Sashalom, ezek rendben voltak. Akkor elhatároztuk a tanáccsal együtt, hogy most pedig kerületi szempont szerint kell dönteni. A községfejlesztés jelentős részét tehát erre a legfontosabbra, Rákosszentmihály vízellátásának a megjavítására fordítjuk a következő évben. Hol kell ezt elfogadtatni? A pártkörzetekben, a kommunisták között. Én, mint a kerület első titkára, és a volt titkárhelyettes, emlékszem, kimentünk a mátyásföldi körzetbe. Tiszta, őszinte szivvel mentem, hogy meg fogom váltani a világot, mert most én képviselem a kerületet és a kerület érdekeit. . . Tehát én meggyőzöm ezeket az embereket, hogy Rákosszentmihálynak vizet kell adni. Ez a kerület közös érdeke. Aztán majd sorba megyünk minden fontos dologban. Es miután én elmondtam szívvel-lélekkel ezt a beszédet, hogy meggyőzzem őket, felálltak a mátyásföldi elvtársak és amit ők elmondtak, an-