Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
II. Visszaemlékezések - Szemelvények Suhajda József visszaemlékezéseiből
könyvtár mellett. A magyar közjogot dr. Beér János tanította. A magyar történelmet pedig dr. Szoboszlai tanácsnok 12 , aki az oktatásügy főnöke volt a fővárosnál. Tehát az előadók között voltak régi tanácsnokok is, akik közül sajnos később, a törvénytelenség időszakában kitelepítettek néhányat. Megítélésem szerint teljesen jogtalanul. Közöttük Ambrózy tanácsnokot, meg később Szoboszlai tanácsnokot. 1947 végén tulajdonképpen az elöljárósági pályafutásom a VIII. ker.-ben véget ért. Behívtak a fővároshoz és kineveztek engem a Központi Lakásügyi Döntőbizottsághoz, a Nagymező utcába, előadónak, mert addigi munkám alapján úgy Ítélték meg, hogy ott van rám szükség. Csak pár hónapot dolgoztam ott. Éppen hogy megismertem az ottani, emelt szintű követelményeket, ott kellett felülbírálni a fellebbezéseket az elsőfokú lakásügyi döntések ellen. Akkor a Szociáldemokrata Pártban, a Józsefvárosban, a József körút 46-ban volt a kerületi központ. Én akkor már ott voltam, mint alapszervi titkár. Az addigi kerületi titkárt bevitték a budapesti szervezetbe, tehát egy lépcsővel feljebb került és gondoskodni kellett az utódjáról. Dabronaki Gyula volt az előző titkár. Legnagyobb megdöbbenésemre közölték velem, hogy Suhi, vagy te, vagy a Martin Gyuri, kettőtök közül lesz az egyik a kerületi titkár. Mert látjuk azt, hogy ti itt tisztességgel dolgoztok, megálltátok a helyeteket. Én nagyon megdöbbentem, és mondtam, hogy nincs nekem annyi tapasztalatom, kevés a párt-tapasztalatom. Mondták, hogy nem baj, megvan a tisztességed, a jószándékod és látjuk, hogy sokat tanultál eddig. Végül is bementünk a Palaceba. Ott Révész Ferenc, talán Vágvölgyi Tibor és Tausz János, 13 aki akkor a káderes volt, a későbbi belker. miniszter, beszéltek velem és Martin Gyurival, akivel évek óta jó barátságban voltunk. Hiszen egy alapszervezetben dolgoztunk, ő volt a helyettesem. Akkor már napirendre került a két párt közötti egyesülés. Ezért a leendő titkári feladat az volt, hogy az egyesülést végre kell hajtani, tisztességesen meg kell védeni a szociáldemokrata érdekeket. Itt azért el kell mondanom, mielőtt tovább mennék, hogy engem nagy meglepetés ért ezzel és féltem is ettől a feladattól. Nehezen vállaltam. De azidőtájt nemigen lehetett nemet mondani. Lehetett volna éppen, de az is hozzátartozik, hogy a bizalom persze nagyon jól esett, csak féltem a feladattól, mert úgy éreztem, nincs annyi tudásom. Miért engem választottak? Én is gondolkoztam rajta, és azt hiszem azért, mert 45től kezdve 48 elejéig én állandóan tanultam. Áttekintettem az államigazgatási felépitést, a jogi, a közgazdasági, politikai ismeretekben előre haladtam és ezt ott az alapszervezetben jól tudtam hasznosítani. Hozzátartozik ehhez, hogy a Szociáldemokrata Pártnak nagyon vegyes volt az összetétele. Voltak benne nagyon tisztességes, rendes, régi, tősgyökeres munkások, voltak középrétegek, voltak kispolgári rétegek. Elég sok ügyvéd volt. Én emlékszem, hogy amikor ott alapszervi titkárként felkészültem egy-egy pártnapra, ezek a középrétegek zömmel ott voltak azokon a pártnapokon. És néztem, hogy mennyi ügyvéd és mennyi jómódú ember van itt közöttünk. En meg itt vagyok a 186 centi magasságommal és 68 kilómmal soványan, mert enni is alig volt mit. Még emlékszem, hogy az egyik beszédemben mit mondtam nekik. - "Hogy tételezik föl maguk, hogy mi nem a nép jólétéért, nem a nép boldogulásáért akarunk küzdeni? Hát úgy nézek én ki, mint aki rosszat akar a népnek? Nincs semmim, csak a tisztességem, de én az egyesülést képviselem, hogy ne legyen két pártja a munkásosztálynak." - Na már most ott nem a munkásosztály tagjai voltak többségben, de úgy tünt, hogy mivel én ezt valóban őszintén mondtam, ez hatott, még
