Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
II. Visszaemlékezések - Részletek Csenik Ferencné visszaemlékezéseiből
jaitól a sokféle más jellegű munka. A tanácsra már nem nagyon jutott energia. Ez azt jelentette, hogy a tanács bizonyos fokig magára maradt. Azt gondolom, hogy ez másutt is igy lehetett, mert nem volt ebben az időben megfelelő becsülete a tanácsnak. Még a pártszervezetek megítélésében sem állt fontos helyen a tanácsi munka, legalább is az V. ker.-ben biztos, hogy nem. Gyakorlatilag a legtöbb gondot akkor is a lakáshelyzet okozta. Hozzá kell tenni, hogy 1951-ben, amikor én oda kerültem, semmiféle gyermekintézménye nem volt a tanácsnak. Voltak az általános iskolák - meglehetősen leromlott állapotban. Azok a kerületi tanácsokhoz tartoztak. Egy óvoda volt az V. ker.ben, az is inkább régi tipusú kisded megőrző, gyakorlatilag minden felszereltség nélkül. Nem volt rendelőintézet, nem voltak körzeti orvosi rendelők. Ezek mind a tanácsrendszert követően szerveződtek meg. Tehát gyakorlatilag alig volt intézményhálózat. De hát nem csak az V. ker.-nél, hanem igy volt ez az öszszes tanácsoknál is. A legtöbb gondot gyakorlatilag mégis a lakáshelyzet okozta. A háború után - nem voltunk nagyon messze a háborútól - nagyon sok ember maradt lakás nélkül, továbbá Budapestre feláramlott a sok vidéki ember. Akkor egészen más lakástörvények alapján utalták ki a lakásokat. Ha egy cimet tudott valaki, azt megigényelhette. Tehát előfordult, hogy 1 egy-egy cimet 40-5 0 ember igényelt ki. Az V. ker.-ben ez azért jelentett nagyon sok munkát, mert ott nagyon sok nagy lakás volt. Itt történtek főleg a társbérletesitések. Több panzió is volt, amelyekben húszas társbérleteket létesítettünk. Akkor nem a minőségi lakásmegoldás volt a kérdés, hanem az, hogy egyáltalában fedél alá kerüljenek a családok, az emberek. Ugy, hogy ez az V. ker.-ben nagyon nagy feladatot jelentett. Egyébként a népszámlálási adatokból meg is látszik, hogy hirtelen földuzzadt az V. ker. lakosságának létszáma, mert itt lehetett ezeket a nagy lakásokat megosztani, társbérletesiteni. Ez nagyon nagy munkát, sok gondot jelentett. A másik fő feladat a gyermekintézmények és az intézményi hálózat kiépítése volt. Még hozzá kell tenni azt is, hogy pénzünk nagyon kevés ebben az időben. A tanács költségvetésileg nagyon szegény volt. Az adókból folyt be egy csekély részesedés. Azelőtt szük, teljesen rovatos pénzügyi gazdálkodás folyt a tanácsoknál és azt, ami megmaradt, azt a központ mindig elvonta. Később azért előfordult, hogy a költségvetési megtakarítást, illetve annak egy részét meghagyták a kerületi tanácsoknál. Tehát fel lehetett használni iskola fejlesztés, művelődési ház épités stb. céljaira. Másrészt központilag is képződött bizonyos alap, amit megkaptak a kerületek. Gyakorlatilag a kerületi tanácsok határozhatták meg, hogy a megmaradó, az adóból levont vagy a költségvetési tartalékból képzett összegeket milyen területen kivánják fölhasználni. Az V. ker.-ben rengeteget áldoztunk az oktatásra és az egészségügyre. A külső kerületekben, ahol utak, járdák, vízvezeték, stb. hiánya jelentette a legfőbb gondot abban az időben, az ötödik kerületben mindez megvolt. Tehát nekünk útra, járdára nagy összegeket nem kellett fordítani. Maradt az oktatási terület, ahol nagyon nagy fejlesztéseket hajtottunk végre. Ä régi iskolákat tataroztuk, korszerűsítettük, az úttörőtábort fejlesztettük, különböző óvodákat hoztunk létre, az óvodásoknak, gyerekeknek a Szabadsághegyen kis nyaralótelepet hoztunk létre, ahova 2 hetes turnusokban vihettük ki őket. De mi tudatosan is erre helyeztük a hangsúlyt, mert azt tapasztaltuk, hogy a gyerekeken keresztül a lakosságot nagyon meg lehet nyerni. És miután nekünk ez a lehetőség adott volt, tehát mi erre nagyon nagy gondot fordítottunk. Elsősorban oktatási, egészségügyi területen fejlesztettünk a kezdettől fogva.
