Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

II. Visszaemlékezések - Részletek Csenik Ferencné visszaemlékezéseiből

riumban szerettem volna maradni. De abban az időben nem oda ment az ember, vagy nem azt csinálta, amit elképzelt. Ez ma már talán, - nem tudom - nevetségesnek, vagy furcsának tűnik, de akkor ez nekünk mindennapi, elfogadott életformánk volt, hogy gyakorlatilag oda mentünk, ahova bennünket a párt állított. Ezt szó szerint igy kell érteni. És az előttem lévő elnökhelyettest, aki a tanácsnál dolgozott, valamilyen korrupciós ügy végett sürgősen le kellett váltani. És miután nőt akartak, és olyan nőt szerettek volna, aki fiatal, akiben perspektíva is van, akinek bevonásával hosszabb időre megoldódik a tanácselnök helyettes funkciója, engem szemeltek ki. Hozzá tartozik még a témához, hogy mindenféleképpen párttagot akartak, mert az elnök párton kivüli volt. Ma ez is furcsának tűnik, Csépai Pál a koalíciós időből, amelyhez* akkor még elég közel álltunk, maradt vissza. O a kisgazdapárt tagja volt, tehát az elnökhelyettesi funkcióba párttagok kivántak beállitani. Igy akadtak meg rajtam. Az első kislányom akkor született, én akkor szülési szabadságon voltam. Otthon nagyon sokszor fölkeresett a budapesti pártbizottság egy munkatársa, mert ezt a funkciót nem akartam elvállalni. De végsősoron döntést hoztak a pártbizottságon és oda kellett mennem. Kinevezésemhez az is hozzátartozik, hogy nekem- 600 forinttal kevesebb lett a fizetésem az elnökhelyettesi funkcióban, mint amilyen a KGM-ben, mint személyzeti főelőadónak volt. De nekem eszembe nem jutott ezt megkérdezni, szóvá tenni, hogy hát ez mégis hogy van. Ezt a jelenséget, amely akkor általános volt talán csak az a korosztály érti meg, aki akkor élt. Annyira fegyelmezettek voltunk ilyen szempontból, hogy ezt természetesnek vettük. A pártnak erre volt szüksége, tehát oda kell menni. Igy kerültem én 1951 júliusában az V. kerületi elnökhelyettesi funkcióba. 1958. márc. 12-ig voltam elnökhelyettes. Sok minden tartozott hozzám. Énhozzám tartozott akkor majdnem az egész apparátus. Hozzám tartozott az oktatás, az egészségügy, hozzám tartozott a kereskedelem, az ipar és a műszaki osztály. Hozzám tartozott megalakulása után a lakásosztály, akkor kezdtek alakulni az IKV elődei, akkor még teljesen kezdetleges kis szervezete volt a lakás igazgatásnak. A művelődési osztály, akkor még népművelési osztályként tartozott hozzám. Sokat kellett helyettesítenem az elnököt is az egész apparátusra vonatkozólag. Másrészt én voltam a kerületi pártbizottság, és a párt VB-nek tagja, miután az elnök nem lehetett pártonkívüli lévén. Tehát gyakorlatilag a felelősség - ezt igy is éreztették - az egész apparátusért rajtam volt, tőlem várták, várta el a pártbizottság az V. ker. tanács jó funkcionálását. Az 1950-es évek első fele nehéz, rendkivül nehéz időszak volt. Egészen az ellenforradalomig ez az időszak nagyon nehéz volt. Igen sokan voltak a párttagok az apparátusban. A közigazgatás területén is nagyon sok olyan ember lépett be a pártba, az egyesülés

1 után, akinek semmi köze nem volt az eszméhez. Ezt nyugodtan lehet mondani. Az.V. ker.-ben - a többi kerületet nem nagyon ismerem - a pártbizottság nem fordított nagy gondot a tanácsra, aki ott kitűnt, azt elvitte másfelé. Ez a gond egyébként mindig kisérte az V. ker. munkáját. Tehát a pártbizottság nem nagyon törődött azzal, hogy különböző posztokra megfelelő káderek kerüljenek. Amikor én oda kerültem az V. ker. gyakorlatilag és közigazgatásilag már kialakult. Ez problémát a munkában nem okozott. Inkább az volt gond, hogy a pártbizottság el volt foglalva a minisztériumok, főhatóságok munkájával. Pártszervezetek szempontjából az V. ker. rendkivül erős kerület, mert az országos irányitó szervek és vállalati központok is ott voltak. Akkor sokkal több volt, mint ma, mert azóta sok elment a kerületből, de akkor kimondottan nagyon sűrítve jelentkeztek ezek a gondok és a pártbizottságot el is vitte a terület gond-