Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Varga J. János: Buda visszafoglalása és az újjáépítés kezdete

Júl. 30-án - egy sikeres aknarobbantás után, amely hatalmas rést vágott az északi oldal második falába - Károly herceg újra megadásra szólította föl a védó'ket. Abdurrahman hallani sem akart róla, de az ostrom beszüntetése fejében hajlandónak mutatkozott egy másik, meg nem nevezett erősség átadására. Károly herceg válasza újabb aknák felrobbantása és ágyútűz volt. A várbeliek azonban most már nem határozhattak olyan könnyen, mint korábban, helyzetük súlyosbodott, a hosszú ostrom kimerítette őket, és jónéhányan hajlottak a megadásra. Abdurrahman 31-én két agát küldött Miksa Emánuelhez azzal, hogy ő is indítsa el egyik emberét, mert valami fontosat kíván közölni. Kétórás fegyvernyugvást rendeltek el, azután Kreutz ezredes bement a várba. Abfurrahman nagy tisztelettel fogadta, megvendégelte, majd igy szólt hozzá: - Korábbi ajánlatomat kiegészítem azzal, hogy ha Lipót császár egyetemes békét köt a Portával, átadom ezt a sokat szenvedett várat. Sem a választófejedelem, sem Károly herceg, de maga a császár sem rendelkezett azonban akkora önállósággal, hogy a Szent Liga tagjainak hozzájárulása nélkül békét ígérhettek volna. Az ostrom tehát folytatódott.

32 Augusztus első napjaitól kezdve a császáriaknak nemcsak a várban levő törökökre kellett ügyelniük, hanem a nagyvezér több mint 60 000 fős seregére is, amelynek fölvonulása már a közelben folyt. A hadvezetés a következő napok legfontosabb feladatául a tábor megerüs itését és egy újabb általános roham előkészítését tűzte ki. Grimani tájékoztatása szerint július végére a táborban csak 15 000 harcképes gyalogos maradt, ezért is - és a törökök közelsége miatt - visszarendelték a Fejér és Tolna megyébe kiküldött lovasezredeket, ugyanakkor sürgették a tiszai hadtest Buda alá vonulását is. Batthyány Ádám, Pálffy János Károly és Hans Dünnewald lovasezredei aug. 1-én érkeztek meg, Caraffa tiszai csoportja 2-án. A következő napokban vértesek, dragonyosok és huszárok együtt építették a gyalogsággal azt a hatalmas védmüvet (cirkumvalláció), amely a Gellérthegytől délre kezdődött és a József-(Szemlő-) hegyig húzódva fogta körül az ostromlók táborát.

33 Aug. 3-án - miközben az ifjú császárné negyvenórás imádkozást rendelt el Bécsben a keresztény fegyverek győzelméért - Buda alatt újra rohamra vezénylik a katonákat. A második általános támadás azonban elsietett vállalkozásnak bizonyult. A Károly herceg frontján fölrobbantott aknáról - melynek a második falon ütött rést kellett megnagyobbítania - a bajorok azt hitték, hogy jel a támadásra és nekiindultak. Amikor az északi oldalon megtudták, hogy a bajorok már rohamoznak, ők is támadásba lendültek. Miksa Emánuel katonái gyorsan megmásztak a palota homlokzatát, és egyik helyiségből a másikba űzték a védőket. A beomlott szobákban azonban nehéz volt a tájékozódás, és a törökök kerültek fölénybe: az emeleti ablakokból gránátot és követ zúdítottak rájuk, lesből tüzeltek, úgyhogy "nem tudtak előrehatolni, sem megállni, igy visszavonultak, anélkül, hogy állást foglaltak volna" - tudósít Grimani. Negyven halottat hagytak hátra és vagy ötven-hatvan sebesültet cipeltek magukkal. Közöttük volt könnyebb sérüléssel Badeni Lajos és Savoyai Eugén.

34 Rövid ideig tartott az északiak rohama is. Először át kellett mászniuk a kettős fal közé mélyített árkon, miközben az emberek java része elesett. Csak kevesen jutottak el a második fal vonaláig, amely megmászhatatlanul tornyosult a fejük fölé. Amikor Károly herceg hírét vette, hogy a bajorok visszavonulnak, ő is leállította az értelmetlen vérontást, igy is kétszáz halottjába és sebesültjébe került a kísérlet.