Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Varga J. János: Buda visszafoglalása és az újjáépítés kezdete

Az aug. 3-i általános roham kudarca miatt megszűnt a remény, hogy Buda a felmentő sereg megérkezése előtt elesik. Károly herceg és Miksa Emánuel megtették a szükséges intézkedést a nagyvezér fogadására: meggyorsították a cirkumvalláció kiépítését, a Dunát összeláncolt vastag gerendákkal rekesztették el az ellenséges hadihajók elől, a pesti német helyőrséget átrendelték a budai oldalra, 12 napi élelmiszertartalékkal látták el a tábort, és biztonságba helyezték a sebesülteket meg a betegeket. Majd 9000 embert az ostromárkokban hagyva, a többieket - mintegy 31 000 főt - az elkészült körsáncba telepitették úgy, hogy az árkok és mellvédek mögött kettős vonalban állították föl az ezredeket. 35 Aug. 7-én futár vágtatott be a bajor táborba és hozta a hírt a választófejedelemnek, hogy a fehérvári úton föltűnt a török sereg 3000-4000 főnyi előőrse. A vezérkar haditanácsot tartott, ahol hosszas vita után, de az erőviszonyok megfelelő mérlegelésével elfogadták Károly herceg javaslatát: az ágyúzás és az aknaharc folytatásával tovább kell fárasztani a védőket, Szulejmán felmentő seregével szemben viszont passzív magatartást kell tanúsítani egészen addig, amig Scherffenberg altábornagy 12 100 fős erdélyi hadteste megérkezik - hacsak a nagyvezér okot nem ad az ellene való határozott fellépésre. A törökök előőrsét Batthyány lovassága szétugrasztja, de a felderítők hamarosan jelentik, hogy a főerők dél felől Buda irányába nyomulnak. Szulejmán nagyvezér hadserege aug. 14-én tűnik föl a kelenvölgyi síkság peremén: a jobbszárny a Duna mellett, a mai Budafok és Albertfalva között, a derékhad a Kamaraerdő mögött, a balszárny Budaőrstől északnyugatra, a Csiki-hegyeken. Innen indítja el a nagyvezér 9000 katonáját, hogy Nagyszénazugnál a keresztény tábor hátába kerüljön. Petneházy Dávid ezredét és Girolamo Lodron horvát lovasait küldik ellenük, bekerítik őket: a legjobb tisztek dőlnek ki, sokan meghátrálnak. Válságosra fordul a helyzet, amikor Dünnewald altábornagy segítséget küld: Mercy generális vezetésével német vértesek és dragonyosok, meg Pálffy János Károly lovasai avatkoznak a küzdelembe, ők mentik meg a helyzetet. Már a végéhez közeledik a nagyszénazugi lovascsata, amikor a császári sereg - mintegy 25 000 fő - kilép a körsánc déli végénél, és csatarendben megindul a török felé. Alig érnek azonban egy puskalövésnyire a Kamaraerdő lábánál húzódó török derékhad arcvonalához, a gyors és határozott fellépés nyomán a nagyvezér visszavonulót fúvat. Szulejmán nem nyugodott bele vereségébe és újabb akciót indított a várbeliek megsegítésére. Magas jutalom reményében 2000 janicsár ült lóra, hogy a körsáncon áttörve bejusson a várba. István király ünnepén, a hajnali derengésben az Ördögárok mentén törtek be a keresztény táborba, s mintegy fele át is vágta magát a Fehérvári-kapuig. Szerencsére ott Caprara és Heissler vértesei lecsaptak rájuk, s csaknem valamennyit levágták. Talán kétszáz sebesült és kimerült török jutott a várba. Abdurrahman ágyulövéssel adta hirül a sikert a nagyvezérnek, az egyik mecsetre pedig vörös zászlót tüzetett annak jeléül, hogy utolsó csepp vérükig védik a várat. , Mivel az északi oldalon nem boldogultak a második várfallal, Károly herceg úgy döntött, hogy ágyútűz alá veszi az Esztergomi-sarokrondella szomszédságában húzódó nyugati falat, s igy oldalba kapja a SZÍVÓS török védelmet. Előbb négy, majd nyolc löveget állíttatott fel, amelyek aug. 2l-re a talaj szintjéig érő rést törtek a falon. A tervezett támadás másik iránya az Esztergomi-rondellán keresztül vezetett, ezért a körbástyát alkalmassá kellett