Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Rainer M. János: A szolgálattól az elkötelezett kritikáig (Irodalom és politika 1953-54-ben)

szerint "mindenütt arról van szó, hogy egyes bürokraták elrontották az alaj vetően helyes gazdaság-, valamint általános politika alapján felépített rende kezeseket ... Mindenütt szubjektívvá válnak az objektiv hibák".

23 A később ek folyamán Mészáros István tanulmánya volt jószerivel az egyetlen, ame elméleti s ikon, a klasszikus örökséghez visszanyúlva kísérelte meg a szati elméleti kérdéseinek tisztázását. 24 Ennek jelentősége azonban nem is annyira tárgyban, hanem a módszerben rejlett: a marxi elmélet és Lukács Győr munkásságának felidézésében. A júniusi határozat feladatként jelölte meg ideológiai viták kibont; koztatását, többek között az irodalmi élet területén is. Ennek a feladata felelt meg az IU aug. 1-i szerkesztőségi cikke, "Vonzóbb, érdekesel irodalmat!" cimmel. Az irás a határozat elvi vonalának "alkalmazása" ; irodalom területén: az olvasók igényeinek figyelmen kivül hagyásával vádo ta az irókat. Hiába a helyes eszmei tartalom (= tehát a helyes alapvető cé kitűzések), ha egyszer az új magyar irodalmi müvek cselekménye vérszegén; a pozitiv hősök "érzelmi közönye, fölületessége, részvétlensége" néha "egy< nesen visszataszitó" (= súlyos hibák a végrehajtásban). A cikk beállítása sz

1 rint a jellemábrázolás sokszínűségétől az irodalompolitika, az általános pol tika hibái eddig sem tiltották el az irókat. Válaszul Hegedűs Géza

25 a kritika "nagyképű" szempontjai helyett az o vasok igényeinek megfelelő irodalomról beszél. Az irókat tehát a kritika szü kitette el, amely "egyszerűen elfelejtette, hogy az irodalmat.. .a népnek i: ják", a kritikusok, akik közül "senki sem beszélt a...tömegek Ízléséről, cs£ uszályáról". Hegedűs Géza irása nyomán került előtérbe a kritika szerepe. A kérdi jelentősége abban rejlett, hogy a dogmatikus irodalompolitikai koncepció kritika funkcióját elsősorban a vezetés igényeinek közvetítésében látta.

26 "kritika kritikájára" furcsa módon elsősorban nem irók, hanem szerkesztő] s a fenti műfaj művelői vállalkoztak. Hegedűs Gézától általában elhatárolt; magukat (igy elsősorban Heller Ágnes, aki Írásában egyenesen '"kritikai 1: beralizmussal" vádolta az irót)

27

. A kritika hibáinak "állatorvosi lova" Bodn; György bírálata lett Déry Tibor "Simon Menyhért születése" c. filmnovelláj; ról. Bodnár a Felelet-vita során az irót ért bírálat szempontjait alkalmaz az elbeszélésre, megállapítva, hogy az lépés "a régi úton". Illés Béla < Pándi Pál írásaikban

28 ezt a beállítást elutasították, pozitívan értékelték Déi munkáját, és Pándi láthatóan igyekezett elhatárolni magát a Felelet-vita s zen pontjaitól. Meg kell jegyezni, hogy az 1953. júniusi KV-ülés vitájában Rév József is elismerte, hogy a Felelet-vitában hibás szempontokat alkalmazott.

2 A kritikai sematizmus átfogóbb, elvi bírálatára Nagy Péter vállalkozó az Új Hang 1953. szeptemberi számában.

30 írásának középpontjában a "megtí madhatatlannak" tekintett sablonos kritika állt, amely deduktiv módszerrel klasszikusok, néhány szovjet iró és az orosz forradalmi demokraták ilyen tál gyu írásaiból vett citátumokkal - ki nem mondva: a felülről előirt normatívái kai - szembesiti a birált müveket. Nagy Péter szerint a kritika kiindulópon jának magát a müvet kell tekinteni. Ez a megállapítás - amely egy-két évt zed távlatából visszatekintve evidenciaként hat - akkor az irodalompolitik gyakorlat sarkalatos pontját kérdőjelezte meg. A kritikai vita jelezte már az irodalmi pártirányítás ellen felgyülemle indulatokat. Erről az alapról a korábbiaknál nyíltabb és élesebb támadást ir tézett a felső - egyelőre csak az állami - irányítás ellen a szept. 30-i "B(