Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)

I. Tanulmányok - Rainer M. János: A szolgálattól az elkötelezett kritikáig (Irodalom és politika 1953-54-ben)

legtöbb jelentős müvünk szinte a mindennapi és szinte a minden napon változó kritikusi bizonygatás és szófecsérlés ellenére született meg", az ábrázolás sokszinüsége elé ezer és ezer akadály tornyosult - és a kritikai "bizonygatások", mint ismeretes, semmiképpen sem pusztán egyes kritikusok személyes véleményét tükrözték. Ezen a ponton Szabó Pál határozottan a változás mellé állt, amikor optimistán, ismét múlt időben fogalmazott: "...végre itt van az új gazdasági rend, ami az iró, tehát az irodalom elől eltakaritott minden nehézséget." Hamarosan kiderült azonban, hogy ez egyáltalán nem egyértelmű, és a nehézségek eltakarításának mértékét éppúgy, mint a Szabó Pál által nyomatékosan hangsúlyozott irói felelőssé

g

et és p

éldamutatást is különféleképpen értelmezik a vezetés és az irók. A kormányprogram meghirdetését követó'en az irodalmi élet reakciója két formában jelentkezett. Az irodalmi müvek - az alkotás természetéből adódóan - később tükrözték az irók reakcióit, bár kivételek ezen a téren is adódtak. Igy pl. az 1953. aug. 1-i IU közölte egyebek mellett Devecseri Gábor "Arckép" cimü versét, egy meg nem nevezett, a kormányprogram hatása alatt pánikot keltő iróról. E nyilvánvalóan propaganda-aktualitást szolgáló költeménynél (melyet a lap következő számaiban támadások értek)

13 jelentősebb visszhangot keltett Csoóri Sándor verseinek közlése. Az IU fent emiitett száma kettőt közölt, a költő által 1953. januárjában irott "Röpirat"-ot, és a Nagy Imre beszédet követő napokban született sokatmondó cimü "Bizó reménnyel"-t. Az előbbi a kormányprogram kritikai részéhez szolgáltat adalékot, de tanulságosan világit rá az irók egy részének társadalmi helyzetéből és hitéből adódó viszonyára az ország valóságához: "...Fönt éltem eddig magas régiókban / s nem láttam mást, csupán a fényt, a jót, / s kedvező sorsom függönynyel takarta / szemem előtt a nehezebb valót. / Csodás számokban, szép eredményekben / éltem rajongva, s nem láttam miképpen / hordja, cipeli vállain a népem / sorsának nehéz, túlfárasztó terhét / ...Nem ért fel hozzám őszinte panasz / mely arról szól, hogy kévésül a bér, / hogy a paraszt, ki terményét leadja, / bizalmatlan és szűkölködve él. / ..." Csoóri Sándor versét hamarosan kötetben is kiadták, amelyről Nagy Péter irt kritikát.

14 Ebben különös hangsúllyal szólt arról, hogy a most kiadott versek egy részét megírásuk idején (pl. az idézett Röpirat cimüt) egyetlen folyóirat sem közölte volna, ugyanis "ezeket mint a kispolgári hangulatok beszürődését, megnyilatkozását vetették volna el." A júniusi fordulatra reagáló irodalmi munkák legkarakterisztikusabb két csoportját (nem emlitve itt a hamar megjelenő riportokat)

15 az ún. "szocialista szatirák" és a falusi, paraszti élet tárgyköréből merített versek és novellák jelentették. Mind a két alkotáscsoport körül heves viták bontakoztak ki, ezért célszerűnek látszik a müveket mintegy a viták "közegébe" helyezve ismertemi. A júniusi határozat, ahogyan láttuk, kifejezett feladatként jelölte meg az irodalmi viták elősegítését. E felülről támasztott igény mellé - amelynek jellegzetes példája az Irodalmi Újság szerkesztőségi vitaindító cikke "Vonzóbb, érdekesebb irodalmat" cimmel, melyről még szólunk - a kormányprogram közvetett hatásaként az irók körében kialakult hangulat is jó táptalajnak bizonyult. Erről igy számol be Molnár Miklós: "...A Gorkij fasorban, az írószövetség székházában, ahol egyben a folyóiratok szerkesztőségi helyiségei is voltak, valósággal megmozdult a föld. Az eddig gyéren látogatott klubhelyiség minden nap zsúfolásig tele volt. Az irók itt, majd a szintén megélénkülő vita-