Budapest Főváros Levéltára Közleményei ’88 (Budapest, 1988)
I. Tanulmányok - Rainer M. János: A szolgálattól az elkötelezett kritikáig (Irodalom és politika 1953-54-ben)
foglalkozó részeket ismertetjük röviden, mivel az irodalom irányítására ezek gyakorolták a legközvetlenebb hatást. A határozatnak a gazdasági és politikai hibák okairól szóló része egyebek között megállapította : "A hibák elkövetését na gy mértékben előse g ítette a párt súl yos elmaradása-ideoló g iai és elméleti téren." (Kiem. az eredetiben R. M. J.) A határozat szerint a párt vezetősége, a párt központi orgánumai egyáltalán nem foglalkoztak hosszú évekig ideológiai kérdésekkel, nem tárták fel "az ideológiai téren mutatkozó súlyos elmaradást, az ideológiai élet elsekélyesedését". "Az ideológiai kérdéseket, amelyek döntő fontosságúak a párt fejlődébe, egész politikája, a káderek fejlődése, a kommunisták és a nép nevelése szempontjából, a párt vezetése szinte albérletbe adta egyetlen elvtársnak - Révai elvtársnak -, aki éveken keresztül monopolhelyzetet foglalt el az ideológia területén. Ez a helytelen módszer, a személyes vezetés módszere az ideológia területén, a kollektiv vezetés módszere helyett, fékezte új, ideológiailag képzett káderek formálását, és visszatartotta a párt fejlődését. .. Akadá l yozta, ho gy a vélemén y ek harca az irodalomban a művészetben, a tu dományban a fe j lődés tel j es értékű h aj tóere j évé vál j ék (Kiem. tőlem - R. M.J.) A párt súlyos elmaradásáért ideológiai téren ilymódon elsősorban Révai elvtárs felelős". Itt kell megemliteni, hogy a határozat ugyan helyesen mutatott rá az ideológiai élet irányításáért felelős Révai személyes felelősségére, ugyanakkor azonban nem tett - az adott időben valószínűleg nem is tehetett - említést azokról az okokról, amelyek ezen túlmenŐleg akadályozták, hogy "a vélemények harca. ..a fejlődés teljes értékű hajtóerejévé váljék". Ezek az okok magában a művelődéspolitika, az ideológia dogmatikus torzításában rejlettek, s ezekben nem egyedül Révait terhelte a felelősség. A határozat a feladatok sorában leszögezte: "Fel kell számolni a párt elmaradását ideoló g iai és elméleti téren. (Kiem. az eredetiben - R.M.J.) Itt is biztosítani kell a kollektiv vezetést. ..Egészséges szellemű, a haladást szolgáló ideológiai vitákat kell indítani, illetve ilyen viták kibontakozását kell elősegíteni, az irodalom, a művészetek, a tudomány legkülönfélébb területein." A határozatot - mint ismeretes - nem tették teljes terjedelmében közzé. A társadalom, s benne a párttagság, tehát az írók is először az újonnan megválasztott miniszterelnök, Nagy Imre 1953. júl. 4-i parlamenti beszédéből* szereztek tudomást a politikai változásokról. Ebben természetesen nem volt szó ideológiai kérdésekről, az értelmiség nagyobb megbecsülésére vonatkozó rész pedig az irókat legfeljebb közvetve érintette: a régi értelmiség körében folyt "indokolatlan tisztogatások" elitélése a hallgatásra kényszeritett irók számára is ígéretesen hangzott. A legnagyobb visszhangot az irodalmi élet köreiben azonban mégsem ez okozta, hanem a beszéd általános politikai fordulatjellege, s ezen belül az egyéni parasztság helyzetére vonatkozó kérdések, a korábbi gazdaságpolitika bírálata. Különösen a parasztság helyzetére vonatkozó éles kritikai megközelítés járult hozzá, hogy az irodalmi életben megerősödtek a kommunistákén kivül egyedül létező csoportosulás, a népi irók egy részének pozíciói. Ez tükröződik többek között abban a tényben, hogy az irodalmi élet első reagálását az Irodalmi Újságban Szabó Pál fogalmazta meg. 11 Szabó Pál irása olyan időpontban keletkezett, amikor a kormányprogram első értelmezései, "kommentárjai" is megszülettek, és lezajlott a budapesti pártaktíva, amely a kormányprogram meghirdetését követően a pártapparátus-
